2019-06-13

Rachael Lippincott – Két ​lépés távolság

FÜLSZÖVEG: Nemsokára a mozikban Haley Lu Richardson és a Riverdale dögös bandavezérét játszó Cole Sprouse magával ragadó főszereplésével!

Szerethetsz valakit, akihez sosem érhetsz hozzá? 
Stella Grant élete minden pillanatát pontosan megtervezi. Cisztás fibrózissal küzd, és egyedül egy új tüdő adhatna neki egy kicsit hosszabb, könnyebb életet. Mindig szigorúan három lépés távolságot kell tartania más betegektől, és ő nem olyan, aki kockáztatni merne. Egészen addig, amíg be nem toppan az életébe a vad Will Newman, akinek rakoncátlan tincseitől és csodás kék szemétől Stella gyomra azonnal szaltózni kezd. Azonban a fiú éppen az, akitől a lánynak mindenképp távol kéne tartania magát, hiszen már a lehelete is életveszélyes lehet a számára. De mi van, ha a szívük és zsigeri vágyódásuk egyre közelebb húzza őket egymáshoz? Ha csak egy kicsit lefaraghatnának a távolságból… Vajon két lépés tényleg olyan veszélyes lenne, ha egyszer csak így nem törik össze a szívük?


INFORMÁCIÓ:
Kiadó: MAXIM KÖNYVKIADÓ KFT. 
Oldalak száma: 272
Borító: FÜLES, KARTONÁLT
Súly: 304 g
ISBN: 9789634990635
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2019 
Sorozat: DREAM VÁLOGATÁS
Fordító:Stier Ágnes
Eredeti cím: Five Feet Apart

SZERINTEM: Első látásra azt mondtam erről a könyvről, hogy nem, nem olvasom el, főleg úgy, hogy a Csillagainkban a hibához hasonlítják, ami nálam eléggé kiverte a biztosítékot. Viszont úgy gondoltam később, hogy próba cseresznye, adok neki egy esélyt. És milyen jól tettem! Mert az alap kb. ugyan az, mint a már említett Csillagainkban a hibában, azaz két halálos beteg tinédzser találkozik – nyilván egymásba is szeretnek –, a betegségnek pedig van minderre egy válasza.

A regény váltott szemszögből mutatja be Stella és Will történetét, ami egyáltalán nem volt zavaró, mert nem ugyan azt olvastam kétszer (véleményem szerint itt tud elcsúszni sokszor a dolog), sőt, tulajdonképpen remek megoldás volt amiatt, hogy mindkét fiatal gondolatait megismerhettem. Maga a cselekmény és a stílus azért is tetszett, mert hiába haldoklik mindkét főszereplő, mégis próbálnak annyit kihozni a maradék idejükből, amennyit csak lehetséges, azaz életigenlés és lazaság jellemző rájuk a betegség mellett, ami függetlenül attól, hogy young adult regény, azért valljuk be mindannyiunkat elgondolkodtat egy kicsit arról, hogy a lekéstem a buszt kaliberű mérgelődések tényleg annyira fontosak-e a mindennapjainkban, és hogy talán a pozitív dolgokra kellene koncentrálni.

A könyv kórházban játszódik, ahová Stella és Will is kivizsgálásra kerülnek be, vagyis Stella megfázott, Will pedig egy gyógyszerkísérletben vesz részt. Stella pontosan követi a kezeléseket, Will pedig nyűgnek érzi, utóbbi ráadásul egy gyógyszerkísérletben vesz részt a b. cepacia-fertőzöttsége miatt, mely miatt rezisztens az antibiotikumra. Ez a cisztás fibrózisban szenvedőknél gyakorlatilag azonnali halálos ítélet, mert nem kaphatnak emiatt új tüdőt, mely meghosszabbíthatja az életüket.

A cisztás fibrózisról először sok évvel ezelőtt hallottam, egy 65 Red Roses nicknév alatt futó lány kapcsán, aki Stellához hasonlóan online osztotta meg a tapasztalatait, illetve hívta fel a figyelmet a betegségre. Talán emiatt is gondoltam meg magam, hogy mégis elolvasom a könyvet, habár a tálalással kapcsolatosan tényleg szkeptikus voltam. Nem csalódtam sem a történettel, sem a befejezéssel kapcsolatosan – utóbbi ha nem is volt kiemelkedő, mégis olyan volt, amire azt tudtam mondani, hogy örülök neki.

No de ne szaladjunk ennyire előre: mint írtam, életigenlés és lazaság jellemzi őket, ahogyan a mellékszereplőket is. Jót mosolyogtam a csínytevéseiken, ahogyan kilógnak a kórházból, vagy felmennek a tetőre, ahová egyébként tilos nekik, no és folyamatosan a Barb nevű nővér idegein táncolnak. Ha a betegséget "elfelejtjük" egy kicsit, akkor tényleg egy klassz tinédzserkönyv (azzal együtt is az), amiben számomra talán az egyszerűsége volt az a plusz, ami miatt tetszett: nincsenek benne menő autók, menő bulik, nyavajgások felesleges dolgokon. Az egyszerűség és a naivitás jellemzi a történetet, és mint tudjuk, a kevesebb néha több. A történet vége – ami miatt féltem, hogy ez fogja elrontani az élményt – olyan semleges, messzebbről szemlélve viszont pozitív. 

Összességében tehát a Két lépés távolság kicsit jolly joker: biztosan tetszik majd azoknak, akik szerették a Csillagainkban a hibát, és tetszhet azoknak is, akik utálták. Azon pedig nem lepődök meg, hogy ekkora a hype körülötte, és azt is tudom mondani, hogy pozitív, hiszen nagyon sokakhoz eljut a cisztás fibrózis nevű betegség létezése, felhívja a figyelmet rá.

👉 még több könyves kontentet Instagramon és Facebookon találsz!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése