2019-07-01

Delia Owens – Ahol a folyami rákok énekelnek

FÜLSZÖVEG: ,,Titkot legjobban a kagylóhéjak tudnak tartani."

Delia Owens regénye Észak-Karolina ritkán lakott, mocsaras partvidékén játszódik az 1950-es és '60-as években. A történet főhőse a lápvidéken sorsára hagyott kislány, Kya Clark, aki az évek során elszigeteltségében önellátásra rendezkedik be, s alig érintkezik a környékbeliekkel.

Az első szerelem azonban Kya életét is felforgatja: a közeli kisvárosban élő Tate megtanítja olvasni, és ő az, akivel a lány osztozni tud a természet és a költészet szeretetében is. Ám nem Tate az egyetlen, aki érdeklődik a különleges, magának való lány iránt...

Egy rejtélyes gyilkosságot követően a helyi közösség felbolydul, és a gyanú hamarosan a mocsárban magányosan élő ,,Lápi Lányra" terelődik.

Az Ahol a folyami rákok énekelnek egyszerre fordulatos krimi, érzékeny fejlődésregény, valamint a vadon és az emberi lélek lenyűgöző természetrajza.

DELIA OWENS 1949-ben született az egyesült államokbeli Georgiában. Jelenleg Idahóban él. Eredeti foglalkozása zoológus. Férjével, Mark Owensszel közösen három dokumentumkönyvet jegyeznek, amelyek afrikai kutatásaikat örökítik meg naplószerűen. Természettudományos írásaiért megkapta a John Burroughs-díjat. Publikált többek között a Nature-ben és az African Journal of Ecologyban is.

Az Ahol a folyami rákok énekelnek az első regénye. A kötetet harminckilenc nyelvre fordították le, s hosszú ideig vezette a New York Times, valamint az Amazon sikerlistáját is. Néhány hónap alatt több mint kétmillió példány kelt el belőle, Reese Witherspoon pedig beválogatta könyvklubjának ajánlott olvasmányai közé, sőt: a színésznő produkciós cége filmet készít a történetből.


INFORMÁCIÓ:
Kiadó: Libri Könyvkiadó Kft. 
Oldalak száma: 426
Borító: KEMÉNYTÁBLA, VÉDŐBORÍTÓ
Súly: 526 g
ISBN: 9789634335665
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2019 
Fordító:Csonka Ágnes

SZERINTEM: Első látásra valami másra számítottam – a fülszöveget jó szokásomhoz híven csak átfutottam –, ám ez az a könyv, ami így adott hatalmas élményt.

Kya Clark története 1952-ben kezdődik, amikor a lápi viskójukban egyedül marad – a mama, és bátyja, Jodie is magára hagyják részeges apjával, aki később szintén felszívódik. Egy kislány története ez, akinek kényszerből meg kellett tanulnia tíz éves kora előtt teljesen önállónak lennie, mindezt úgy, hogy senki nem készítette fel rá. Számomra is szívszorító volt olvasni ezeket a részeket, hiába nincs gyermekem, ám Kya magára hagyatottsága, kilátástalansága egyszerűen összefacsarja az olvasó szívét, legyen az bármilyen élethelyzetben.

Az Ahol a folyami rákok énekelnek viszont Kya gyermekkorától a haláláig mutatja meg, hogy bármilyen kilátástalannak tűnő helyzetből van kiút, még akkor is, amikor úgy tűnik, hogy megpecsételtetett a sorsa: a regény két idősíkon mesél, az egyik Kya jelenje évről-évre, a másik pedig a krimi szál 1969-ből, amikor egy Chase Andrews nevű férfit meggyilkolnak, és a Lápi Lányra, azaz Kyára próbálják ráhúzni a bűncselekményt. Kyáról csak negatív szóbeszéd van, így tulajdonképpen hasonló hátrányból indul, mintha fekete lenne – csak azért, mert magányosan, a lápon él –, ám egy maréknyi ember támogatja, köztük egy neves jogász, aki védi.


A krimi része szintén megdöbbentő abból a szempontból, hogy valaki, akit nem ismer a közösség, valaki, akiről mindenféle szóbeszéd járja tökéletes vádlott, potenciális elítélt lehet. Ám a regény nemcsak a bűntény köré épül, hanem például kirajzolódik két szerlem története is: Tate és a már említett Chase az a két fiú/férfi, akik Kya életében fontos szerepet játszanak. 

Tate-et egészen pici korától kezdve ismeri, ő az első szerelem, aki aztán nagyon összetöri Kya szívét, Chase pedig az a fickó, akinek a szándékai nem igazán tiszták, és szintén összetöri a lány szívét, mégis ők ketten azok, akik Kya életében jelen vannak – az egyik végig, a másik csak egy fejezet a könyvében.

Nagyon tetszett a könyv, csodálatosan szívszaggató történet, ahol nemcsak szomoróság és bánat van, hanem öröm is. Kya életét – hiába nem járt iskolába – körbefonja a biológia és az irodalom Tate-nek hála, aki megtanította olvasni, és folyamatosan vitt neki könyveket: Kyából biológus lesz, az irodalom pedig egy másfajta szerepet is játszik az életében, melyre az utolsó oldalakon derül fény. Ugyan csak kis szerep jutott Békebírónak, a bírósági macskának, de friss cicásként ezek a részek igazán szívmelengetőek voltak számomra, mi több úgy éreztem, hogy ő volt az egyetlen szereplő, akit egyáltalán nem érdekelt, hogy kicsoda Kya, honnan jött, és mit mondanak róla. A lánynak egyébként voltak barátai, például Jumpin és Mabel, a fekete házaspár, akik gyermekkora óta segítették, ám szerintem semmi sem lehet annyira tiszta és önzetlen, mint egy állat (macska) szimpátiája, szeretete.

Az utolsó oldalak azért is tetszettek nagyon, mert minden kérdésemre választ kaptam, és szerintem szép, habár keserédes lezárást kapott a történet. Talán a bejegyzés alapján felmerülhet a kérdés, hogy Kya családja jelentkezett-e valaha, a válasz pedig a könyvben rejlik, illetve azt tudom erre írni, hogy a szerző gondolt erre is.

Az Ahol a folyami rákok énekelnek az idei nyár talán legszebb regénye, amit nem érdemes kihagyni, hiszen a történet melankolikussága sok dologra felhívja az olvasó figyelmét: a szeretetre, a magányra, a küzdelmekre, és nem utolsó sorban a természet szeretetére. Olvassátok, nem fogtok csalódni!

👉 még több könyves kontentet Instagramon és Facebookon találsz!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése