2019-07-19

John Updike – Az ​eastwicki boszorkányok (Eastwick 1.)

FÜLSZÖVEG: A vége felé közeledik a vietnami háború, amikor Rhode Island államban, egy eldugott tengerparti városkában Alexandra, Jane és Sukie, a három igéző, elvált nő hirtelen azt tapasztalja: boszorkányos képességek birtokába jutottak, amelyek segítenek kiteljesíteni nőiségüket, termékenységüket és különleges karakterüket. 

Alexandra hobbi gyanánt szobrocskákat készít, záport és zivatart idéz elő; Jane csellón játszik, felemelkedik és lebeg; Sukie pedig, a helyi lap pletykarovatának újságírója, képes tejszínné változtatni a tejet. 

A boszorkányok vidám kis gyülekezetének élete baljós fordulatot vesz, amikor egy sötét, gazdag férfi, Darryl Van Horne, felújítja a városka egyik - üresen álló - kúriáját. Ezzel botrányos események sorát indítja el Eastwick girbegurba, sötét utcácskáin... és persze az ott élők kollektív tudatalattijában, amely mindig kapható a piszkos fantáziákra. 



INFORMÁCIÓ:
Kiadó: 21. Század Kiadó 
Oldalak száma: 382
Borító: KEMÉNYTÁBLA, VÉDŐBORÍTÓ
Súly: 470 g
ISBN: 9786155955471
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2019 
Fordító: Göncz Árpád

SZERINTEM: Éljen a bookstagram, ugyanis Az ​eastwicki boszorkányokra emiatt figyeltem fel – és mennyire örülök neki! Updike-tól ez volt az első olvasásom, azonban biztos vagyok benne, hogy nem utolsó a remek stílus miatt.

Adott három elvált/férjtelen asszony, akik minden héten pletykacsütörtököt tartanak, megvitatják a kisváros ügyes-bajos dolgait, pletykáit, ám hirtelen fordul a kocka, és ők lesznek a pletykacunami középpontja. Darryl Van Horne felrázza a három nőt, akik a regény eredeti megjelenésekor talán azt lehetett mondani, hogy botrányos viszonyba és orgiákba keverednek a város és a kíváncsi tekintetektől messzebb álló udvarházban, manapság viszont az ingerküszöb emelkedése miatt maximum inkább a szaftos jelzőt használnám.


A boszorkányság, ha egyszer fölütötte a fejét egy közösségben, könnyen elvadul, akik életre hívták, elveszítik fölötte az uralmukat, s oly szabadon tombol, hogy boszorkánynak, áldozatnak egyaránt leesik tőle az álla.
A három nő – Alexandra, Jane, és Sukie – valamiféle megmagyarázhatatlan, boszorkányos vonzódást, már-már szerelmet táplál Van Horne irányába úgy, hogy közben külön bejáratú szeretőket is "tartanak", mindezt pedig a közösség nem is nézi jó szemmel. Számomra ez a könyv az unatkozó, ám mégis polgárpukkasztó háziasszonyok kézikönyve volt, ahol túllépve az elfogadott normákon, szórakoztatóan ismerkedhettem meg mindazzal a feszültséggel, amikkel küzdenek. Ezek a feszültségek pedig a legkisebb csínyektől bizony a gyilkosságig nőttek, majd pedig mint a fellobbanó tűz, kihunytak.

A kisvárosi boszorkányok életén túllépve viszont Updike tökéletes érzékenységgel ábrázolja azt, mely minden nőben (is) ott lakozik kisebb-nagyobb mértékben, ez pedig a féltékenység és a hatalmi harcok. Félelem, hogy a másik nővel több időt tölt, talán azt a másik nőt jobban kedveli, főleg úgy, hogy barátnőkről van szó. Az udvarházban lévő orgiáknak az vet véget, amikor az egyik nő szeretőjének öngyilkossága után a férfi felnőtt lánya (és fia) is a képbe kerül, egy nem várt fordulattal pedig ő lesz a boszorkányok fő ellensége.


Amerika arra tanítja a gyermekeit, hogy minden szenvedély vásárlási alkalommá lényegíthető át.


Azonnali meztelensége hátrányos helyzetbe hozta; leértékelte magát. Egy nőnek muszáj elviselnie ezt a félelmetes értékhullámzást, árának egyik percről a másik percre bekövetkező emelkedését, csökkenését a férfilélek tőzsdéjén, attól függően, hogy annak mennyire vész épp össze az id-je és a fölöttes énje.



Azért tetszett nagyon ez a regény, mert elmélkedésre késztetett: első benyomásra egy lebilincselő történet három boszorkányról és a városba újonnan érkező férfiról, a természetfeletti a földtől mégsem annyira elrugaszkodott mennyiségétől, jobban belegondolva viszont egy olyan szöveg, ami a női lét legmélyebb pontjaira ás le. Mondhatnám polgárpukkasztónak is, de mi abban az elítélendő, ha a nők tudják, hogy mit akarnak, nem mellesleg nem szégyellik megélni a vágyaikat? A 21. században az udvarházban tartott orgiák már nem akkora szenzációk, de az, amit jelképeznek sajnos igen: merj önmagad lenni, merd megélni a vágyaid, merj fütyülni a világra, és a mások által feléd támasztott elvárásokra!

Updike férfiként alkotott olyat, mely egy női szerzőtől is ritka. Félelmetes pontossággal és érzékenységgel már-már tanítja az olvasót, aki erre fogékony – aki pedig nem, nos, neki egy természetfölötti mesével szolgál. Ugyan csak egyszer olvastam, de megkockáztatom, hogy más-más életszakaszokban is mást, máshogy adhat ez a regény (számomra 25 évesen ez volt az üzenete), és minden olvasással újabb mélységekbe szállhatunk alá.

Ajánlom nem csak nőknek, de férfiaknak is: fontos mondanivalója van, érdemes elolvasni!


A lélek éppúgy rászorul a bolondságra, mint a test a táplálékra; ettől egészségesebbnek érzi magát.


👉 még több könyves kontentet Instagramon és Facebookon találsz!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése