2019-07-13

Nico Walker – Kopasz

FÜLSZÖVEG: Ez a könyv fikció.
Ezek a dolgok soha nem történtek meg.
Ezek az emberek soha nem léteztek.

Cleveland, 2003. A regény elbeszélője a kollégiumi diákok tipikus sodródó életét éli, ám találkozása Emilyvel mindent megváltoztat. Szerelmük mély, életre szóló kötelék. Amikor majdnem elveszíti a lányt, olyan döntést hoz, amely kitörölhetetlen nyomot hagy mindkettejük sorsán: beáll a hadseregbe.

A következmények megrázóak. Szanitécként Irakba vezénylik, az ottani körülmények pedig sokkolják. Katonatársaival szipuznak, marokszám nyelik a fájdalomcsillapítókat, és pornót néznek. Sokan közülük elesnek a harcokban. Amikor végül hazatér, a poszttraumás stressz szindróma uralja az elméjét és az életét. Ráadásul az amerikai Középnyugaton ekkor söpör végig az ópiátok új generációja, és ebből már Emily sem tudja kivonni magát - mindketten heroinfüggők lesznek. 

Ahogy anyagi hátterük gyengül, az elvonási tünetek erősödnek - az egyetlen lehetséges kiútnak a bankrablás tűnik. A pokol újabb, ismeretlen körei tárulnak fel előttük, és messze még az út vége...

Nico Walker a jelenkori irodalom egyik legtitokzatosabb és legellentmondásosabb figurája. Még a születési éve sem tisztázott: valamikor 1984-85 körül látta meg a napvilágot. 2005-ben és 2006-ban Irakban szolgált, ahol több mint kétszáz bevetésen vett részt, és bátorságáért hét medállal tüntették ki. Hazatérvén nem volt képes visszailleszkedni a társadalomba, poszttraumás stressz szindrómája is legyőzhetetlennek bizonyult, végül heroinfüggő lett. 2010 decembere és 2011 áprilisa között tíz bankot rabolt ki, mielőtt elfogták. A bíróságon bűnösnek vallotta magát. Tizenegy év letöltendő börtönbüntetésre ítélték. A rácsok mögött, a BuzzFeeden keresztül ismerkedett meg leendő kiadójával. Négy éven keresztül dolgozott első, önéletrajzi regényén, a Kopaszon, amely 2018-ban debütált az Egyesült Államokban, 2019-ben a PEN/HEMINGWAY Díj döntőse lett, a New Yorker, az Entertainment Weekly és a Vogue pedig az év egyik legjobb regényének titulálta.


INFORMÁCIÓ:
Kiadó: Libri Könyvkiadó Kft. 
Oldalak száma: 356
Borító: FÜLES, KARTONÁLT
Súly: 394 g
ISBN: 9789634333739
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2019 
Fordító: Mesterházi Mónika

SZERINTEM: Megrázó, szókimondó, és vulgáris ez a könyv, de pont olyan mennyiségben, amit az olvasó – jelen esetben én – kezelni tudtam, sőt, a maga abszurd módján elszórakoztatott és elgondolkodtatott. Mert több ez annál, mint egy unatkozó ficsúr iraki kalandjai: kőkemény társadalomkritika.

Az elbeszélő (mert konkrétan nem derül ki, hogy egy Nico Walker nevű fazon, aki a könyv borítóján is szerepel) középosztálybeli amerikai, akinek nem megy annyira jól a sora, majd némi osztás-szorzás után úgy dönt, hogy beáll a hadseregbe, később pedig Irakba vezénylik. A sorsa itt pecsételődik meg, és ha külső szemlélőként az iraki háború eddig is borzasztónak tűnt, akkor a Kopasz után még ennél is szörnyűbb lesz, ugyanis a könyv gerince a kint töltött időszak.

Walker ír a kiképzéséről, az Irakban töltött napokról, és arról, ahogyan a bajtársai sorra elestek, és ez egyáltalán nem volt szép: sokszor talán kissé túl részletesen is ír arról, hogy ki hogyan halt meg, hogyan is nézett ki (például egy bombatámadás, vagy akna). Ír a hadseregben lévő hierarchiáról, vagy például arról is, hogy a helyiekről mit gondoltak, hogyan bántak velük (nem túl szépen). A katonai rész gyakorlatilag tömény erőszak, amit egy idő után egyre nehezebben bírtak, ezért az illegális szerek felé kezdtek kacsintgatni, a hadsereg pedig szemet hunyt efölött. Nyilvánvalóan tisztában voltak már akkor is azzal, hogy azt a mészárlást képtelenség ép elmével végigcsinálni, és ez az egyik olyan dolog, ami elgondolkodtatott: nemcsak a külföldieket, az "ellenséget" áldozzuk fel, hanem a saját fiainkat is...

Ha szövegben a katonai rész volt brutális, akkor kritikaként a visszatérés az, ami mélyen elgondolkodtató: adottak a háborús veteránok – sokan még a 25-öt sem töltötték be –, akik posztrraumás stressz szindrómában (PTSD) szenvednek, a realitásérzékük gyakorlatilag a nullával egyenlő, és példéul Walker esetében már valamelyik (vagy több) könnyű/könyebb drog felhasználói, függői. Nem kell sem szakértőnek, sem papírral rendelkezőnek lenni, hogy ordítson az egészről, hogy nem fognak tudni visszailleszkedni a társadalomba, és soha az életben nem lesz belőlük unalmas kertvárosi apuka, vagy nagyvárosi menő gyerek. Nagyon kíváncsi lennék, hogy milyen statisztikái vannak az USA-nak arról, hogy a veteránjai milyen arányban csúsznak le hasonlóképp, mint Walker.

Szomorú, hogy a világ egyik nagyhatalma gyakorlatilag semmit sem tesz ez ellen azon kívül, hogy például a bankrablásért kiszabja a börtönbüntetést, ami körülbelül azon a szinten van, mintha egy félig leszakadt karra rátenne egy ragtapaszt, és azt mondaná, hogy minden rendben lesz.

Elgondolkodtató, és pont emiatt elborzasztó olvasmány, ami felhívja a figyelmet az iraki háború okozta problémákra, a katonák mindennapjaira, no és persze arra, hogy mennyire nehéz, már-már lehetetlen így visszailleszkedni a társadalomba; továbbá a hozzám hasonló laikusoknak bepillantást enged abba, amiről eddig nem sok fogalmuk volt. A Kopasz nem könnyű olvasmány, de pontosan emiatt ajánlom: szélesre tágítja a látókört egy manapság már nem annyira populáris, ám mégis milliókat érintő próblémával kapcsolatban.

👉 még több könyves kontentet Instagramon és Facebookon találsz!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése