2019-07-03

Sarah J. Maas – A ​Court of Wings and Ruin: Szárnyak és pusztulás udvara (Tüskék és rózsák udvara 3.)

FÜLSZÖVEG: A festményem hazugság volt.
Még nem álltam készen.

Feyre visszatért a tavasz udvarába, hogy információkat gyűjtsön Tamlin mesterkedéseiről és a Prythian meghódítására törő Hybern királyáról. Veszélyes kettős játékot játszik, és egyetlen apró hiba végzetesen megpecsételheti nemcsak az ő, de az egész világ sorsát.

A háború közeledtével pedig el kell döntenie, hogy kiben bízik meg a lenyűgöző, ámde veszedelmes főurak közül, és a legváratlanabb helyeken muszáj szövetségest találnia.

A Földet vörösre festi a rengeteg kiontott vér, miközben gigászi hadseregek küzdenek valamiért, ami az egész világ pusztulását hozhatja.

A lenyűgöző New York Times és USA Today bestseller sorozat vadonatúj kötete. #1 helyezett a goodreads.com 2017-es szavazásán, Young Adult Fantasy kategóriában. 


INFORMÁCIÓ:
Oldalak száma: 795
Borító: KARTONÁLT
Súly: 610 g
ISBN: 9789634574378
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2018 
Sorozat: ZAFÍR PÖTTYÖS 
Fordító: Hetesy Szilvia

SZERINTEM: Bevallom, amennyire élveztem és szerettem az első két részt, számomra a harmadik akkora szenvedés volt. Egyszerűen olyan érzésem volt, hogy elfáradt a történet, túl hosszan, túl komplikáltan van megírva, és emiatt sajnálom, de néha konkrétan kín volt az olvasás. A második rész után nagyon vártam a harmadikat, nagyon kíváncsi voltam, pont ezért is csalódás annak a ténye, hogy ennyire nyőgvenyelős volt. 

Alapvetően semmi problémám nincs a hosszú könyvekkel, és a hosszú sorozatokkal sem (itt például mindkét feltétel teljesül), viszont elég nagy érzékenységet kíván a szerzőtől az, hogy egy gigászi történetet úgy tudjon megírni, hogy az olvasó figyelme ne lankadjon, és a végére se érezze azt, hogy ez túl sok. Sarah J. Maas is beleesett sajnos ebbe a hibába, holott a történet tök jó, és sokat ki lehetett volna hozni belőle, ha nem annyit akart volna belesűríteni ebbe a könyvbe, amennyit sikerült. Hogy mi lehetett volna a jó megoldás? Nem tudom, csak egyszerűen azt érzem, hogy ez nagyon nem volt jó így.


Egyszerűen érdektelenné váltam a történetre, olyannyira, hogy a nagy csatajelenet sem vonzott már, ami viszont gyakorlatilag az egész sorozat gerince kellett volna hogy legyen, hiszen már az első részben is szó esett a háborúról. Azt éreztem, hogy túl van írva a Szárnyak és pusztulás udvara, a szereplők untattak, na és a második rész nagy felfedezettje, Nesta is ismét kiborított – Elain szintúgy, bár ő a nyámnyilaságával.

Az viszont tetszett, hogy a szereplők múltja kiderült, mindenkit megismerhetett az olvasó egy kicsit jobban, no és a búcsú is egészen jól sikerült. Persze, sikerülhetett volna jobban is, de ezzel például elégedett vagyok. Feyre pedig amilyen elesett kislány volt az első rész elején, most kicsit túl "tökös" is lett, néha zavaró volt, de alapvetően a girlpower híve vagyok, így inkább a pozitívumok listájára írom.

Attól független, hogy ez egy elég negatív bejegyzés lett, senkit nem akarok eltántorítani az olvasástól. Az első két rész remek, a harmadik pedig izlés kérdése, nem mellesleg pedig miért fosztanád meg magad az ACOTAR-élménytől egyetlen negatív kritika miatt? :)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése