2019-07-20

Viola Stern Fischer & Veronika H. Tóth – A ​Mengele-lány

FÜLSZÖVEG: Stern Rózsa Ibolya "Mengele-lány" volt. Egyike a sokaknak, akiknek el kellett szenvedniük Josef Mengele kísérleteit. Egyike azon keveseknek, akik ezt túlélték.

1944 júniusában több százezer zsidót indítottak útnak marhavagonokban Ibolya hazájából, szlovákiai magyar területekről. Senki nem tudta, hová tartanak, mi következik. Ibolyának Auschwitz-Birkenau, Ravensbrück, Buchenwald és Neustadt bei Coburg. Négy állomás, négy haláltábor, kitörölhetetlen borzalmak színhelyei. Ibolya, mint oly sokan, mindent elveszített: otthonát, családját, szeretteit. De soha nem veszítette el a reményt, és volt benne elég erő ahhoz, hogy megkockáztassa a szökést. Ráadásul neki köszönhetően fogták el a birkenaui láger egyik embertelen felügyelőnőjét is. 

Ibolya évtizedekkel a vészkorszak után, már Viola néven mesélte el emlékeit Veronika H. Tóth újságírónak. Memoárja az ő és mások sorsát örökíti meg - olyan sorsokét, amelyeknek nem lenne szabad feledésbe merülniük.


INFORMÁCIÓ:
Kiadó: Animus Kiadó 
Oldalak száma: 363
Borító: KEMÉNYTÁBLA, VÉDŐBORÍTÓ
Súly: 498 g
ISBN: 9789633246375
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2019 
Sorozat: SORSKÖNYVEK 
Illusztráció: FEKETE-FEHÉR FÉNYKÉPEKKEL
Fordító: Mészáros Tünde

SZERINTEM: Első blikkre mondhatni tipikus holokauszt-történetnek tűnhet, de sokkal inkább olyan memoár A ​Mengele-lány, mely egy egész élettörténetet ölel fel, aminek a haláltáborok is részesei voltak sajnos.

Ibolya története akkor kezdődik, amikor még minden szépnek tűnt, a jövője pedig izgalmasnak, örömmel telinek. A könyv körülbelül első harmada ezt az ifjúságot öleli fel, az első szerelem minden izgalmával és várakozásával, bepillantást enged a Stern család hétköznapjaiba, normáiba, mint például az első randevú szervezése, ami a szülőkön keresztül zajlott, illetve az ő részvételükkel lett lebonyolítva. Utóbbi nagyon furcsának tűnt számomra, de mégis szívmelengető volt abból a szempontból, hogy ma ilyesmit már nem lát, nem tapasztal az ember, pedig ahhoz képest olyan sok idő nem is telt el.

Őszintén szólva a mindennapok, illetve a háború előtti élet bemutatásának hosszán meglepődtem, hiszen a holokauszttal kapcsolatos könyvek nagyjából "durr bele" indulnak, amikor az olvasó kinyitja a könyvet, akkor már fel van készülve rá, hogy gyakorlatilag az első oldaltól kezdve jönnek a borzalmak. A ​Mengele-lányban viszont egy érzékeny, hosszabb felvezető után következik ez a rész, és talán pontosan emiatt vágott jobban szíven, miután megismertem ennek az egyszerű losonci családnak a történetét.


A kötet központja vitathatatlanul a háború és a népírtás, a túlélésért folytatott harc elbeszélése, ahol nemcsak az SS-tisztekkel, de a fogolytársakkal is meg kellett harcolni. Egy olyan fiatal lány története, aki elmondja, hogy a rabok közötti viszálykodás természetes és érthető volt, ám ő mégis tiszta szívvel és lelkiismerettel feküdt le esténként: nem akart lopni, nem akart belekerülni a hierachikus harcokba, egyszerűen csak túl akart élni. A túlélést pedig Mengele nehezítette – vagy éppen könnyítette, hiszen a Mengele-lányok nem dolgoztak –, ellenben bármikor elvihették őket különböző kísérletekre – és el is vitték őket. Bevallom, először brutális és fájdalmas dolgokra asszociáltam, ám az Ibolyához hasonló lányok másféle kínokat éltek át: nem tudhatták, hogy milyen anyaggal kísérleteznek rajtuk, és hogy ha élve kerülnek ki a táborból, vajon lehet-e valaha gyermekük? Ibolya mesél arról is, hogy a másfajta kísérletek hogyan zajlottak, milyen testi és lelki kínokat éltek át ezeknek az alanyai.

Az emberkísérletek az Auschwitz-Birkenaui táborban zajlottak, ám onnan átszállították Ibolyát Ravensbrückbe, Buchenwaldba, majd Neustadt bei Coburgba. A kötetben a legutolsó táborban töltött időszak is egy viszonylag nagyobb blokkot ölel fel, itt egy gyárban dolgoztak a foglyok, ahol némi emberséggel is találkoztak. A könyv vége pedig a hazatérés, ami tökéletes keretet ad az írásnak: ismét szabadok, az egyik családtagja a csodával határos módon életben maradt, illetve Ibolya férjhez is megy.

Megrázó olvasmány volt – erre fel is voltam készülve –, de a maga módján mégis szép a fent leírtak miatt. Nem az úgynevezett egykaptafára épülő könyv, hanem sokkal inkább az a célja, hogy az olvasóval megértesse, hogy miért is volt annyira szörnyű a holokauszt: nem csak embereket irtottak, hanem családokat, múltakat, jelent, jövőt, terveket, reményeket. Derékba tört karrierek, álmok, vágyak krónikája életutakkal, történetekkel, hogy ne csak emberekként gondoljunk az áldozatokra, hanem olyan személyekként, akiknek hasonló törekvéseik és vágyaik voltak, mint nekem vagy neked. Ebben a kötetben nem a Mengele-kísérletek a legfontosabbak, hanem az üzenet: embernek maradni minden körülmények között.

Ajánlom, mert sokkal nagyobb perspektívából mutatja be a holokausztot, mint azok a könyvek, amiket eddig olvastam, és valószínűleg ti is olvashattatok.

👉 még több könyves kontentet Instagramon és Facebookon találsz!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése