2019-08-28

„Hogy tudsz ennyit olvasni? #2”


Egy ideje gondolkodom már a második felvonáson, mert egyre többször jön velem szembe mindenféle kritika és kérdés, hogy mégis hogy lehet ennyit olvasni? Arról nem is beszélek, hogy ezek mögött sokszor kimondatlanul az is meglapul, hogy biztos otthon élek, biztos nem dolgozok, biztos egész nap csak olvasok, és úgy könnyű. A helyzet tulajdonképpen pontosan az ellentéte ennek: egyetemre járok, két nyelvszakot csinálok, és mellette bizony dolgozom is. Sokszor nem egyszerű, de mégsem lehetetlen.


Azt hiszem, talán az az esszenciája a dolognak, hogy imádok olvasni, habár az időm menedzselése sokszor kemény dió, még így is. Leszögezném, hogy nincs tv-m, filmeket szinte egyáltalán nem, sorozatot pedig evés közben nézek. Minden más szabad percem az olvasás körül forog.

Az első részben említettem helyeket – például BKV, egyetem, vagy bárhol, ahol várni kell –, időpontokat – ilyen az este, lefekvés előtt –, most viszont inkább arról írnék, hogy ezeket hogy lehet jól kihasználni.

Alapvetően nem szeretek pár sorokat olvasni, nem szeretem, ha megszakítanak, de mégis jobb megoldásnak tartom, mint céltalanul nyomkodni a telefonomat, vagy csak előremeredve ülni bárhol. Ezek értékes holt idők, amik nem csak arra jók, hogy haladjak a történeteimben, hanem arra is, hogy ne unatkozzak, vagy mondjuk a tömegközlekedésen kevésbé érezzem azokat a kellemetlenségeket (heringparti, kiabálás – ez természetesen a könyv + fülhallgató kombóval –, stb.), amik miatt alapvetően gyűlölöm az egészet.

No de nézzük, hogy hogy alakul egy átlagos hétköznapom! Reggel kizárt dolog, hogy mondjuk a kávém mellett olvassak, mert gyakorlatilag mindig késésben vagyok, ekkor csak arra jut időm, hogy bedobom a könyvemet a táskámba, és futok is. Buszon, villamoson olvasok, Budapesten átlagosan egy óra a tömegközlekedés, így azt hiszem, hogy nem kell leírnom, hogy milyen sok idő is ez. Munka után hasonló a forgatókönyv, és akkor is, ha nem hazamegyek, egyszóval ingázás közben remek alkalom nyílik az olvasásra.


Otthon a házi feladat és a tanulás helyett/után olvasok (szorgalmi időszakban), sokszor elég sok időt közben eltökölve a Facebookon, Twitteren. Utóbbiakat igyekszem tudatosan csökkenteni, mert a feedem görgetése gyakorlatilag nettó időpocsékolás... Nem beszélve arról, hogy mióta a munkám szerves részét képezi a Facebook, azóta gyakorlatilag egyáltalán nem is érdekel a szabadidőmben. Helyette viszont az Instagram vette át a Facebook szerepét (lessétek meg a feedem, és kövessetek, ha tetszik amit láttok!), de ezzel azért tudok kiegyezni, mert tényleg releváns tartalmakat látok.

Napi bontásban tehát nekem sincs időnyerőm, és nem csak az olvasás az egyetlen tevékenységem, de azt hiszem, az sem elhanyagolható tény, hogy albérletben élek, így nincsenek családi programok; nincs gyerekem, kutyám, macskám, akikre figyelnem kellene, akik igényelnék a figyelmemet; és nem utolsó sorban a háztartást sem egyedül viszem, főzni magamra szoktam, és azt sem mindennap. Na jó, a cicák azért van, hogy elvonják a figyelmem, de nekik tényleg képtelenség ellenállni. Ezeket figyelembe véve azt hiszem, nem is olyan átláthatatlan és érthetetlen, hogy miért olvasok el átlagosan havi 10-15 könyvet.

A másik kulcsszó a szenvedély. Engem a könyvek lekötnek, kikapcsolnak – tavaly nyáron a majd' 1000 oldalas Spórát alig pár nap alatt olvastam el, a második felét egy nap alatt. Nem hajtott a tatár, nem volt benne semmilyen bizonygatás, egészen egyszerűen annyira zseniális volt, hogy nem tudtam letenni.

Hiszem, hogy egy jó könyv mindenkit elindíthat a könyvmollyá válás útján, sok jó könyv pedig egy életre megszerettetheti az olvasást. Ugyan az időt sokszor nehéz megtalálni hozzá, de néhány trükkel sikerülhet.

👉 még több könyves kontentet Instagramon és Facebookon találsz!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése