2019-08-01

Joanna Goodman – Elveszett ​lelkek otthona

FÜLSZÖVEG: Jóváteheti-e a szeretet a jóvátehetetlent?

Az 1950-es években járunk a kanadai Québecben, ahol az angol és francia közösségek együttélése csak látszólag harmonikus, a mélyben súlyos feszültségek húzódnak.

A tizenöt éves Maggie Hughes angol apja sem szíveli a franciákat, s mindenáron meg akarja akadályozni, hogy Maggie a szomszédos farmon élő francia fiúhoz menjen feleségül. Így amikor Maggie teherbe esik, a szülei ráveszik, hogy mondjon le a kislányról, s az újszülött Elodie árvaházba kerül.

A kislány amúgy sem könnyű sorsa újabb tragikus fordulatot vesz, amikor a nagyobb állami támogatás miatt a gyermekotthont, ahol él, elmegyógyintézetté, a több ezer állami gondozott gyermeket pedig értelmi fogyatékossá nyilvánítják.

Van-e szabadulás ebből a kilátástalan helyzetből? Túl lehet-e élni egy léleknyomorító intézmény megaláztatásait, és létezhet-e feloldozás és megnyugvás egy anya számára, aki ilyen helyzetbe taszította gyermekét?

Joanna Goodman valós eseményeken alapuló regénye szívbe markoló és felemelő történet az anya-lánya kötelék megbonthatatlanságáról, s megrázó pillanatfelvétel Kanada történelmének egyik sötét időszakáról.

Joanna Goodman kanadai írónő ötödik regénye, az Elveszett lelkek otthona 2018-ban jelent meg, és óriási kritikai visszhangot váltott ki. A 20. század közepén a québéci hatóságok a katolikus egyház közreműködésével körülbelül húszezer árva gyereket nyilvánítottak értelmi fogyatékossá a nagyobb állami támogatás reményében. A tartomány akkori vezetője után magukat Duplessis-árváknak nevező károsultaknak az ügy kirobbanását követően a kanadai kormány jóvátételt fizetett.


INFORMÁCIÓ:
Kiadó: Libri Könyvkiadó Kft.
Oldalak száma: 460
Borító: FÜLES, KARTONÁLT
Súly: 500 g
ISBN: 9789634335597
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2019
Fordító: Getto Katalin

SZERINTEM: Csodaszép borító, és figyelemfelkeltő fülszöveg. A belcsíny pedig egyszerűen lehengerlő, bár tény, hogy hatalmas lelki erő kell a regény végigolvasásához, hiszen nemcsak a történet szívszorító, hanem a tudat, hogy ezek a dolgok valójában megtörténtek.

Mi jut eszedbe, ha Kanadára gondolsz? Jártam ott (igaz, nem Québecben, hanem Ontarioban), de a 21. századi viszonyok gyakorlatilag tűz és víz szintű ellentétben állnak a 60-70 évvel ezelőttiekhez képest, amikor a regény is játszódik. A történet kezdetén megismerhetjük Maggie-t, akinek édesapja angol, édesanyja francia, és ebben a fura, kevert légkörben nevelkedik, ahol inkább angolnak nevelik, mint franciának, hiszen így lehet csak jövője. A fiatal lány viszont beleszeret Gabrielbe, a szomszéd, francia fiúba, s amint komolyra fordul a kapcsolatuk, Maggie apja el is tiltja tőle, elküldi a nagybácsihoz. A két fiatal kapcsolata ezzel sem ér véget, hiszen annyira nem kerül messzire a lány, a baj pedig megtörténik: teherbe esik.

A történet eddig a pontig sem egyszerű, hiszen egyrészt az otthoni neveltetése is kettős, másrészt pedig nem is igazán tudja, hogy mi az az elemi rossz, amiért nem szabad franciákkal kezdenie. A nagybácsi sem tökéletes, ez pedig egy sor újabb bonyodalmat generál. Az igazi probléma pedig Elodie születésével érkezik, akit szülői nyomásra árvaházba adnak, és akinek a sorsáról innentől kezdve semmit sem tud a család.

A regény két síkon játszódik: Maggie életét követheti tovább az olvasó, illetve Elodie cseperedését, utóbbi első hat éve pedig mondhatni boldog, ám mégis szívfacsaró olvasni arról, ahogyan egy kislány küzd a mindennapokkal, ahogyan folyton azt várja, hogy az édesanyja érte megy. Az igazi tragédia viszont akkor következik be, amikor az állam az árvaházakat elmegyógyintézetté minősíti a nagyobb támogatás érdekében. Ebbe a lelketlen rendszerbe kerül bele több ezer ártatlan kisgyerek, akik nem értik, hogy egyik napról a másikra miért nem játszhatnak az udvaron, miért nincs megengedve a vidámság, és az addig megszokott, visszafogott kedvesség az apácák részéről börtönfelügyelő kórházi alkalmazottakra változik.


A regényben a kettősség számomra végig jelen volt: a már említett angol-francia neveltetés, Elodie keserédes cseperedése, no és az, hogy hatalmas kíváncsisággal, de ugyanakkor meghökkenéssel olvastam a cselekményt – ami egyébként a maga morbid módján szórakoztatóan, de mindenképp lebilincselően mesél, egyszerűen olvastatja magát, miközben az olvasó szája hol mosolyra görbül, hol könnycsepp formálódik a szemében, miközben megismerheti ezt a szétszakított családot. Mert bizony Maggie története nem ér véget a szüleivel, és Elodie is nagykorúvá válik, ezek a részek pedig különösen sok izgalmat rejtenek – noha azzal nem spoilerezek, hogy Maggie Elodie-t, Elodie pedig Maggie-t keresi. Hogy egymásra találnak-e, és ki-ki hogyan tekint a másikra pedig legyen azok titka, akik végigolvasták a regényt.

Nagyon tetszett, hogy egy pillanatra sem ült le a történet, éppen ezért olyan érzésem volt, hogy tényleg egy család krónikáját eleveníti meg, ahol rengeteg küzdelem és vihar után kibontakozik az a befejezés, amire az olvasó helyeslően tud bólintani. Személy szerint kifacsarta a szívem az Elveszett lelkek otthona, és tényleg nem tudtam letenni, annyira vonzott. Annyi érzés kavargott bennem olvasás közben is, utána pedig egyszerűen csak azt tudtam mondani, hogy hú, wow! Hasonló, ám mégis erőteljesebb érzéseim voltak, mint az Ahol a folyami rákok énekelnek, így mindenképp kiemelném az Elveszett lelkek otthonát, mint must have olvasmányt, nemcsak a nyárra, hanem bizony a 2019-es esztendőre, mert olyan erővel taglózott le.

Tény, hogy nem egy könnyed nyári olvasmány, de pontosan emiatt éri meg kézbe venni: ciklikusan szüksége van az olvasónak arra, hogy olyat kapjon, ami több, ami elgondolkodtat, ami a szívre hat. Az Elveszett lelkek otthona ilyen regény, ezért mindenképpen ajánlom, csalódni szerintem nem fogtok.

👉 még több könyves kontentet Instagramon és Facebookon találsz!



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése