2019-09-01

Leiner Laura – Ég ​veled (Iskolák versenye 1.)

FÜLSZÖVEG: Újvári Hanna a tinik megszokott életét élte egészen egy évvel ezelőttig, egy családi tragédia azonban mindent megváltoztatott. Most apukájával kettesben tölti a hétköznapokat, és rég nem a korosztályának átlagos problémái foglalkoztatják.

Miután átveszi a tizenegyedikes bizonyítványát, az évzáró után váratlan felkérést kap az igazgatótól: részt vehet egy iskolai versenyen, ahol kiváló matekosként főleg a logikai feladatok megoldásában számítanak rá.

Hanna környezete ragaszkodik hozzá, hogy elmenjen a megmérettetésre, így a Szirtes Gimnázium négyfős csapata elindul az Iskolák Országos Versenyén.



INFORMÁCIÓ:
Kiadó: L&L Kiadó
Oldalak száma: 432
Borító: PUHATÁBLÁS
Súly: 420 g
ISBN: 9786155653407
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2018

SZERINTEM: Hello, Tekla vagyok, 25 éves, és úgy gondoltam, hogy Leiner Laura világából már régen kinőttem, aztán addig birizgálta a fantáziám a dolog, hogy az Ég veled című regényt elkezdtem olvasni, és – dobpergés – nagyon tetszett. A korom és a téma, illetve hogy tetszett elég paradoxon lehet, de lentebb ki is fejtem a miérteket, hiszen találtam a szövegben jó pár olyan dolgot, amiért azt tudom mondani, hogy köszi Laura, ez nem csak egy újabb tiniregény.

Elég sok zsánert szeretek és olvasok, ezek közül pedig a young adult, azaz ifjúsági regények sem képeznek kivételt egy ideje. Igaz, én más szemmel nézem őket, más kvázi elvárásaim vannak, és igen azt is kijelenthetem, hogy nem csak az a fontos, hogy szórakoztasson. Na jó, utóbbi nyilván elengedhetetlen, de vannak bizonyos pontok, amikre ilyen esetben jobban odafigyelek.

Az Ég veled pont emiatt tetszett, mert nemcsak kapcsolódási pontot találtam (Hanna és az árvasága), hanem tanulságot is, olyan értéket érthető formába csomagolva, amit elengedhetetlennek tartok egy tiniregényben. Felnőttként általában már tudunk mérlegelni, könnyebben vonjuk le a következtetéseket, tehát nem szükséges túlságosan direktben leírni a szerzőnek a mondanivalóját, míg tizenévesen az olvasónak véleményem szerint szüksége van némi útmutatásra. Leiner Laura pedig örömmel konstatáltam, hogy remekül alkalmazza.

Leiner Laura. Forrás: Facebook

– Semmiség – nyugtattam meg. – Csak megvágott néhány faág futás közben, és Kocsis kiposztolta a hatás kedvéért a visszatérésem utani drasztikus képet.
– Frászt kaptam reggel, amikor megláttam! Már a nagyanyád is hívott, és számon kérte, hogy miért engedtelek el az Éhezők Viadalára! – ingatta a fejét mérgesen, mire akaratlanul is elmosolyodtam.

Újvári Hanna, a regény főszereplője 17 éves, egy éve halt meg az anyukája, azóta pedig teljesen bezárkózott. A bizonyítványosztás után a Szirtes gimi igazgatója, Kocsis behívatja őt és három másik társát arra kérve őket, hogy vegyenek részt az Iskolák Országos Versenyén, melyet nyolcadik éve rendeznek meg, de a diákok közül még senki nem hallott róla. A lány hezitál, hogy egyedül hagyhatja-e édesapját, hogy ő maga hogyan fogja viselni, ám végül mégis elmegy a kéthetes versenyre.

Engedjétek meg, hogy most kicsit háttérbe szoruljon a cselekmény, és inkább a meglátásaimról írjak: mint említettem, a kapcsolódási pont fontos: Hannával a félárvaság közös pont, ahogyan az is, hogy én is hasonlóan bezárkóztam tiniként, így tökéletesen meg tudom érteni a hezitálását, a gondolatmenetét. Ugyan nekem nem volt olyan esemény az életemben, mint az IOV, ami kirángatott volna ebből a letargiából, de mivel a szülő(k) elvesztése sajnos nem annyira ritka, mint szeretnénk, így örülök, hogy középpotba került a téma. A gyász fázisaitól és az életkortól is függ (na meg a környezettől, és egy csomó minden mástól) hogy ki hogyan reagál a mindennapokra, de ami nekem például nagyon tetszett, hogy Hanna kiemelte, az idő segít és a hasonló hülyeségek nem segítenek a gyászolón, mint ahogyan az sem, ha erőszakosan lökdösik afelé, hogy nyíljon ki. Ugyanitt azt is becsülendőnek tartom, hogy a környezet nézőpontját is bemutatja Laura, azaz a tehetetlenséget, hogy ők maguk sem tudják, hogy mi lenne a helyes. A regény nem csak erről szól, de véleményem szerint egy fontos mozzanata.

Tudom, hogy a gyászra hegyeztem ki a bejegyzés nagy részét, de pontosan azért, mert nagyon fontosnak tartom, hogy tizenévesként is legyen fogalma az olvasóknak erről. Hanna mindennapjai viszont nem csak az édesanyja elvesztése körül forognak a versenyen, hanem bizony néha rózsaszínben is látja a világot egy Kornél nevű fiú miatt.


Valamiért Kornél társaságában teljesen máshogy működtem, ami egyszerre tett boldoggá, és okozott maró bűntudatot. Gyűlöltem magam, amiért jól szórakoztam a társaságában, miközben hálás voltam azért, hogy ez megtörténhet.
A bimbózó szerelem mellett pedig fontos szerepet kap a versengés is, a kapcsolatépítések, illetve az idővel elkerülhetetlenül előkerülő konfliktusok megoldása. Számomra viszont a másik fontos pont a humor volt a regényben: többször felnevettem az abszurdan vicces kommunikáción, leginkább Hanna édesapja és nagymamája, illetve a gimi igazgatója, Kocsis kapcsán. Itt azért az is megfgyelhető, hogy mekkora szakadék van a fiatalok és az idősebb generáció között, ami nem feltétlen vezet félreértésekhez, de humorhoz mindenképp.

Volt még egy dolog, ami nagyon tetszett, mégpedig az, hogy kicsit sikerült belelátnom a tinik mindennapjaiba, abba, hogy mennyire fontos egy Insta-követés, egy élőzés, vagy a megboldogult nevén musical.ly – napjainkban TikTok – tátogás, vagy egyszerűen csak az, hogy jelen legyél a közösségi médiában. Mert ha nem vagy aktív – mint Hanna –, akkor mintha nem is léteznél.

Negatívum? Konkrétat nem tudok mondani, vannak benne klisék, általában minden konfliktust vagy fontosabb történést előre kitaláltam, de tudom a helyén kezelni, tényleg nem azért vettem a kezembe ezt a könyvet, hogy csavaros és kitalálhatatlan krimit olvassak. Elszórakoztatott, és igazából alig tudtam letenni, szóval a célját mindenképp elérte.

👉 még több könyves kontentet Instagramon és Facebookon találsz!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése