2019-10-26

Leiner Laura – Maradj velem (Iskolák versenye 2.)

FÜLSZÖVEG: Elérkezett az Iskolák Országos Versenyének hatodik napja, és a piros csapat szétesni látszik. A kezdetben barátságosnak tűnő megmérettetés egyre komolyabbá válik, a feladatok egyre megterhelőbbek, egyre fájóbb a családtagok hiánya, és a négy gyökeresen eltérő személyiségű diáknak egyre nehezebb igazi csapatként együttműködnie.










INFORMÁCIÓ:
Kiadó: L&L Kiadó
Oldalak száma: 464
Borító: FÜLES, KARTONÁLT
Súly: 450 g
ISBN: 9786155653438
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2018

SZERINTEM: Elérkezett a piros csapat – Hanna, Bernadett, Zsombi, és Lóri – na meg a többiek is az Iskolák Országos Versenyének középharmadába, ez pedig egyet jelent azzal, hogy a Bükkben található élménytáborban elkezdenek forrni az indulatok, a verseny egyre szorosabb lesz, a csapatok pedig realizálják, hogy tényleg esélyük lehet megnyerni az IOV-t. Az első rész után kíváncsian vártam a folytatást.

A második kötetben nem csak a verseny állása lesz egyre szorosabb, hanem Hanna és Kornél bimbózó szerelme is, mely felett folyamatosan ott lebeg a félelem, hogy egyikük kieshet a versenyből, ami egyiküknek sem lenne jó, másfelől pedig a nagyobb félelem, hogy egymás ellen kell küzdeniük a fináléban, agy afelé menetelve.

– Apád most újságolta el, hogy beszélhetett a kajakos fiúval! Neki lehet, nekem meg nem? – csapott bele a közepébe a nagyi, én pedig elfehéredve meredtem a kijelzőre, miközben Kornél kinyitotta a szemét, és óvatos mosollyal pillantott rám.
– Öhm. Nagyi, még mindig Kornéllal vagyok. És hall téged. – sziszegtem teljesen megsemmisülten.
– Ó – értette meg. – Akkor tegyük le gyorsan, nehogy kínos legyen neked.

Tetszett, ugyanakkor annyira nem is az a viszonylag hosszú rész, ami arról szólt, hogy a piros csapat összezörren, és lehet, hogy emiatt pszichikailag is szétesnek, viszont tény, hogy ezzel együtt lett sokkal életszagúbb a történet, ugyanis a csupa cukormáz a túl elrugaszkodott kategória lett volna. Főleg úgy, hogy ennyi tini van összezárva ilyen hosszú időre, ráadásul a Szirtes-csapat nem is ismert egymást előtte, plusz nehezítő tényezőként megjelent a sárga cspatból Máté is, akinek nem titkolt célja volt a fúrkálódás. A lelkem mélyén szerintem csak arról szerettem volna olvasni, hogy minden szuper, de nyilván az életben sem így működnek a dolgok.

Számomra a Maradj velem volt a három könyv közül a "legtöbb", mind érzelmileg, mind kalandok szempontjából: Hanna belső monológjai továbbra is tetszettek az édesanyjáról, és ahogy az Ég veled bejegyzésében is írtam, kicsit tanító célzatot véltem kihallani belőle, hiszen szomorú és tragikus ha valakinek ilyen fiatalon meghal az anyukája, de ilyenkor nem csak őt, hanem a környezetét is fel kell készíteni arra, hogy hogyan viszonyuljanak hozzá, hiszen a kirekesztettség érzése egyáltalán nem könnyíti meg a fiatal dolgát, aki megpróbálna visszailleszkedni a mindennapokba. Tapasztalatból tudom, hogy milyen zavaró a szánalom, az összesúgás, vagy akár az, amikor olyan közhelyeket puffogtatnak, amiket megnyugtatásnak szánnak, de az ember vérnyomása mégis az egekbe emelkedik tőle – az idő minden sebet begyógyít, az élet megy tovább –, nekem ezek voltak a "kedvenceim".

Már nem ijeszt meg a fantáziám, amióta láttam, hogy a valóság sokkal rémisztőbb tud lenni. (…) Az ember addig fél gyerekes dolgoktól, amíg egyszer csak idő előtt felnőtté nem válik, és akkor már nem a képzeletétől kell tartania hanem a hétköznapoktól. És az mindig sokkal ijesztőbb. Jó ideje nincsenek rémálmaim gyilkos bohócokról, ágy alatt lakó szörnyekről, nem ijeszt meg a sötét sikátor látványa, vagy éppen éjszakai erdő. Sokkal ijesztőbb és valóságosabb emlékeim vannak.

A feladatok is ebben a kötetben tetszettek a leginkább: sok és szerteágazó volt, no és pont emiatt csúcsosodhatott ki a sárga és a piros csapat közötti konfliktus, melybe a tartózkodó arany csapat is belefolyt valamennyire.

Amikor Kocsis FaceTime-on hívott minket,összecsődültünk a kamera előtt,és vigyorogva mutattuk a „Szirtes-erőt” az igazgatónak,ami pont annyira volt igaz,mint egy szétfilterezett,beállított insta-kép.Csak a látszat,semmi több.

No és ami számomra talán a legeslegjobban tetszett ebben a kötetben (is), az a humor: Hanna apukája és nagymamája is folyamatosan online, nem beszélve a Szirtes gimi igazgatójáról, Kocsisról, aki folyamatosan posztol és élőzik, avagy amikor a 40/50+-os korosztály kénytelen lpést tartani a fiatalokkal, akik a neten élik az életük jelentős hányadát, abból származhatnak vicces dolgok. A könyvben pedig nem kevés ilyen van, amiken bevallom, hangosan nevetgéltem (még jó, hogy javarészt itthon olvastam a regényt).

– Eredetileg azt tervezte, hogy megijeszti – kezdtem.
– Mégis mivel? Fejben összead előtte? Mert az valóban elég ijesztő, utálom mikor azt csinálja.

– Nagyi, semmi értelme ennyire kiakadni. Jól vagyok, és jól is leszek. Amúgy Zsombival megyek a feladatra.
– Ez legalább jó hír. Dobd oda a hiúznak, ha úgy van – bólintott. Zsombi kezében megállt a kés és a villa, majd falfehéren nézett felém.
– Üdvözlöm a nagyidat – motyogta, én pedig a kamerába néztem.

– Mondd csak, miért követtem én be ezt a fiút a létező összes közösségi felületen, ha nem posztol?
– Ugye most nem Kornélról beszélsz? – kerekedett el a szemem.
– Miért, ki másról? – kérdezett vissza felháborodottan. – Sehol egy kép, egy videó, egy story. Mégis milyen fiatalok vagytok ti? – kérdezte szemrehányóan.
– Leginkább térerő nélküliek.

Még mindig tartom, hogy 25 évesen is kifejezetten érdekes és szórakoztató ez a sorozat, Leiner Laurában pedig pozitívan csalódtam. Időközben kaptam tippeket is, hogy mit olvassak, és mit ne olvassak tőle, na és a kiadótól a Szent Johanna Gimi első részét is, amit az Iskolák Versenye sorozat után szeretnék elkezdeni. Kíváncsiságból is, na meg az ajánlások miatt is.

👉 még több könyves kontentet Instagramon és Facebookon találsz, ha pedig a mindennapjaimra vagy kíváncsi, van egy személyes Instám is!



2 megjegyzés: