2019-10-29

Margaret Atwood – Az ​özönvíz éve (MaddAddam-trilógia 2.)

FÜLSZÖVEG: A MaddAdam-trilógia második kötetének középpontjában az emberiséget elpusztító járvány és az azt megelőző évtizedek állnak. Két túlélő elbeszéléséből tárul fel előttünk ez a világ. Ren a történet elején még gyerek, akinek édesanyja megszökött kihűlt házasságából egy rejtélyes férfival, és magával vitte őt is, Toby pedig egy gyorsétteremláncnál volt eladó, ahonnét menekülnie kellett, miután egy jól irányzott rúgással nyilvánosan megalázta őt zaklató, szadista főnökét. Mindketten a Kertészek között lelnek menedékre: a természetet és az életet mindenek fölött tisztelő szekta tagjai szakadatlanul készülnek a Víztelen Özönvíz elérkezésére, melynek hitük szerint egyedüli túlélői lesznek. 

Míg a trilógia első kötete, a Guvat és Gazella a tudomány oldaláról, Az Özönvíz éve a vallás és a hit felől teszi kegyetlenül mérlegre kérdést: ha az ember már teremteni is képes, mi a felelőssége a teremtett világgal szemben?

Margaret Atwood egyik legnagyobb szabású disztópiája a MaddAddam-trilógia. A Guvat és Gazella, valamint Az Özönvíz éve javított kiadásban jelenik meg a Jelenkor Kiadó gondozásában, a befejező kötet, a MaddAddam pedig most először olvasható magyarul.

"Úgy látták, a túlnépesedés és az emberek elvetemültsége miatt az emberi faj kihalása egyre közeleg, de hitték, hogy ők lesznek a kivétel: a Víztelen Özönvíz fölött terveztek lebegni, mégpedig annak az élelemnek a segítségével, amit az Ararátoknak nevezett rejtekhelyeken tároltak. Ami pedig a mentőeszközöket illeti, amelyek segítségével átvészelhetik majd az özönvizet: ők maguk lesznek önnönmaguk Bárkái, a fedélzeten saját belső állataikkal - vagy legalábbis azok neveivel. Így fogják túlélni a katasztrófát, és újra benépesítik majd a Földet. Vagy valami ilyesmi."

INFORMÁCIÓ:
Kiadó: JELENKOR KIADÓ KFT.
Oldalak száma: 652
Borító: KEMÉNYTÁBLA, VÉDŐBORÍTÓ
Súly: 700 g
ISBN: 9789636767983
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2019
Fordító: Horváth Viktor & Varga Zsuzsanna

SZERINTEM: Különleges ez a kötet, több szempontból is: ugye én nem igazán olvasok fülszöveget, főleg nem trilógiáknál, így a szokásosnál is vegyesebb érzésekkel olvastam Az özönvíz évét, illetve miután megértettem a miérteket, már eloszlottak a vegyes érzések. Bevallom, nekem nehezen állt össze, hogy Az özönvíz éve ugyan az, mint a Guvat és Gazella, csak egy teljesen más nézőpontból elmesélve, más szereplőkkel, más élményekkel, más úton eljutva odáig, hogy Jimmy, a Hóember lázálmot lát.

Az özönvíz évében a Kertészek a főszereplők, akik nem esznek húst és állati eredetű ételt, továbbá saját maguk termelik meg a zöldségeket, gyümölcsöket, méhészkednek, és egy eköré felépített vallásos szektában élnek, ahol Ádámok év Évák (pl. Ádám Egy, Éva Kilenc) tevékenykednek.


Nuala azt mondta, ha nem tudják szegény Burtöt elkomposztálni, akkor legalább menjenek oda éjjel, és szimbolikus gesztusként szórjanak rá egy kanál földet: személy szerint az ő lelkének nagyon jót tenne, ha ezt megtehetné. Mugi azt mondta, Burt egy disznóevő húsos böfi, aki elárulta őket, és nem tudja, miért is beszélnek erről egyáltalán. Ádám Egy javasolta, hogy egyperces hallgatással emlékezzenek Burtre, és tegyenek köré Fényt a szívükben, mire Zeb azt felelte, hogy már eddig is annyi fényt tettek köré, hogy attól valószínűleg úgy lángol, mint öngyilkos merénylő a sültcsirkézőben. Nuala úgy vélte, Zeb komolytalanul viselkedik. Ádám Egy éjszakai meditálást javasolt, hátha látomás formájában megjön majd a megoldás. Philo kijelentette, hogy ebben az esetben ő elszív egy kis füvet.
A Kertészek között kettő földhözragadt szereplőt, Tobyt és Rent ismerhetjük meg, akik a túlélés miatt próbálnak alkalmazkodni a néha érthetetlen szabályokhoz ebben a mondjuk ki, szektában. Tekintve a körülményeket, nem tartom meglepőnek, hogy ennek a szektának a szabályai elrugaszkodottak, és talán ez a nézőpont volt az, ami a leginkább vonzott, ugyanakkor a leginkább taszított is. Ez a kettősség tette érdekessé a könyvet, miközben azt vártam, hogy mikor szabadulunk meg tőlük, és mikor kezd el Tobyra és Renre koncentrálni a történet.

Tudom, baromi mohó módon olvastam, és emiatt számomra a könyv értéke némileg el is veszett, hiszen a cselekményre koncentráltam a részletek helyett, Az özönvíz éve zsenialitása pedig pont a részletekben rejlik: Atwood olyan világot teremt, mely annyire részletgazdag, hogy gyakorlatilag bármelyik nap átléphetnénk ebbe az alternatív valóságba. Nekem kellett pár száz oldal, amíg leesett a tantusz, és végre el tudtam kezdeni élvezni is a sztorit, szóval alapvetően vegyes érzéseim vannak, és pont emiatt gondolom úgy, hogy na majd a MaddAddam!

A Guvat és Gazella levett a lábamról, Az özönvíz éve összezavart, de remélem hogy a MaddAddam mindent helyre fog tenni. Nektek azt javaslom, hogy ha ezt a bejegyzést elolvastátok, akkor ne várjátok a második részben a cselekmény előrehaladását, hiszen nem arról szól.

👉 még több könyves kontentet Instagramon és Facebookon találsz, ha pedig a mindennapjaimra vagy kíváncsi, van egy személyes Instám is!



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése