2019-10-25

Orvos-Tóth Noémi – Örökölt ​sors [Családi sebek és a gyógyulás útjai]

FÜLSZÖVEG: Amikor elkezdjük kutatni elakadásaink, szorongásaink, elhibázott párkapcsolataink, ismétlődő kudarcaink okát, gyakran kiderül, hogy saját életünk történései nem adnak megfelelő magyarázatot. Ilyenkor érdemes a tágabb perspektívát is megvizsgálni, és szüleink, nagyszüleink vagy akár a még korábbi generációk életeseményeit is feltárni.

A legtöbb esetben döbbenten tapasztaljuk majd - amit a modern kutatások eredményei is igazolnak -, hogy felmenőink traumái, feldolgozatlan félelmei, kapcsolati törései még a halálukkal sem enyésznek el, hanem bennünk élnek tovább. Az egykori háborús üldöztetés a mi életünkben depresszió formájában jelentkezik, a kitelepítés traumája állandó bizalmatlanságban, az árván maradt dédmama kötődési vesztesége párkapcsolati kudarcokban, az öngyilkos nagypapa eltitkolt története pánikzavarban - hogy csak néhány lehetséges példát említsek.

Számomra ma már egyértelmű, hogy egyetlen ember sorsa sem érthető meg transzgenerációs szemlélet nélkül. Ha szeretnénk megszabadulni kínzó tüneteinktől, vagy megváltoztatni zavaró viselkedési és érzelmi mintáinkat, fel kell tárnunk családunk múltját.

Ez gyakran nem egyszerű feladat, mert sok titkot, kimondatlan feszültséget hurcolunk magunkkal, és adunk tovább generációról generációra. A tabutémák pedig megakadályozzák, hogy egészségesen és őszintén kapcsolódjunk egymáshoz és önmagunkhoz.

Ebben a könyvben szeretném végigvezetni az olvasót egy transzgenerációs önismereti úton, hogy saját életében tetten érhesse és helyrehozhassa a múltból megörökölt negatív érzelmi viszonyulásokat és viselkedési mintákat.


INFORMÁCIÓ:
Kiadó: KULCSLYUK KIADÓ KFT.
Oldalak száma: 290
Borító: PUHATÁBLÁS, RAGASZTÓKÖTÖTT
Súly: 386 g
ISBN: 9786155932007
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2018

SZERINTEM: Mennyire furcsa véletlen, hogy a munkám miatt böngésztem a Bookline sikerlistáját összesítő könyvesblogos bejegyzést, amikor sokadjára akadt meg a szemem ezen a könyvön. Láttam már korábban, de nem tudtam, hogy mennyire lehet érdemes belemennem ebbe a témába, ha már egy úton elindultam. Aztán üsse kavics, megvettem a kötetet a Margón.

Orvos-Tóth Noémitől nem olvastam még, ám itt is szemet szúrt, mint Almási Kittinél, hogy rendkívül olvasmányos és közérthető a szöveg, az a rengeteg szak-dolog úgy van tálalva, hogy tényleg mindenki megértse és el tudjon indulni vele, elgondolkodtasson, vagy akinek van rá lehetősége, megkérdezze az ősöket. Nekem sajnos nagyon nagyon limitáltak a lehetőségeim a kérdezősködésre, de szerencsére mindig is kíváncsi voltam, így sok információ birtokában vagyok (pedig mennyi olyan lehet, amit egy gyereknek vagy egy tinédzsernek nem mondanak, mondtak el).

Mostanában, vagyis mióta olvastam az Örökölt sorsot, egyre többször futok bele olyan beszélgetésekbe vagy könyvekbe, ahol tudatosan vagy tudat alatt ez az eltolódás a központi kérdés valamilyen formában. Utólagosan ezért is érzem, hogy izgalmas volt olvasni a könyvet, na meg azért is, mert az egyik forrásként megjelölt kötetet, az Örökölt családmintákat tavaly tavasszal már áttanulmányoztam.


[…] amikor öngyilkossági kísérletet elkövetett fiatalokat vizsgáltak, kiderült, hogy többen is épp azon a napon akartak véget vetni az életüknek, melyen tizennyolc-húsz évvel korábban anyjuk megpróbálta elvetetni őket. Vajon hogyan lehetséges ez a hátborzongató egybeesés, amikor ezek a fiatalok semmilyen információval nem rendelkeztek a hajdani eseményekről? Elképzelhető, hogy valamiképp „emlékeztek” a magzati életük során átélt fenyegető élményekre?
A könyv nem csak arról szól, hogy szüleink, nagyszüleink traumáit áttolással mi magunk is hordozhatjuk, hanem a sejtszinten beépült traumákról is, ahogyan például az idézet is mutatja. Nagyon sok szó esik a magzatkori, illetve a csecsemőkori dolgokról, amik szintén nagyon sokszor negatívan befolyásolhatják az ember megküzdési mechanizmusait. Eddig úgy érzem, ezekről a dolgokról nem sok szó esett, az elmúlt néhány évben kezd begyűrűzni a köztudatba is, hogy igenis mennyit számít, ha például valaki a magzatára úgy gondol, hogy nem akarja, és az, amikor valakinek az a legnagyobb boldogsága, hogy egy új élet növekszik a szíve alatt.

…hogy ha érzékenyebbé válunk a gyerekkorban elszenvedett, eddig tagadott kegyetlenségekre és ezek következményeire, akkor ez önmagában véget vethet az erőszak nemzedékről nemzedékre való továbbadásának… Igen, világosan és nyíltan kell beszélnünk a témáról, hogy képesek legyünk megszakítani a trauma generációkon tovagyűrűző hatását.
… a fogantatásunktól számított első ezer napnak kiemelkedő jelentősége van az életünkben. Ebben az érzékeny periódusban tanulunk meg bízni, elhinni, hogy elég jók vagyunk másoknak és hogy mások is jók hozzánk.

Az Örökölt sors sokrétű olvasmány, több oldalól is megközelíti a témát, mindezt pedig a szerző praxisából vett példákkal szemléltetve, ami szerintem itt is rengeteget dob az élményen, az pedig különösen nagy segítség, hogy minden fejezet végén kérdések várják az olvasót, amikre válaszolva megbizonyosodhat arról, hogy az előtte olvasottak problémát jelentenek-e az életében.

Tulajdonképpen ez egy olyan téma, amit szerintem pszichológussal lenne érdemes megvitatni, mert a kíváncsiskodás jó dolog, de a laikus olvasónak nem mindig sikerülhet eldönteni, hogy mivel áll szemben, ezzel szemben a szakember néhány elejtett mondatból is rájöhet arra, hogy milyen irányba célszerű elindulni. Pszichológushoz járni pedig nem ciki!

Összességében azt mondom az Örökölt sorsról, hogy nagyon érdemes elolvasni, aki pedig kedvet kap a kutakodáshoz, vagy gyanít valamit, annak érdemes a tettek mezejére lépni. Ismeretterjesztésre, kíváncsiskodásra remek könyv, de ne ettől várja senki a csodát, hiszen a problémák nem a 290 oldal elolvasásával fognak megoldódni, még akkor sem, ha közben biztos sokan vannak, akik elkezdenek gyanítani valamit a felmenőik múltja, és a saját jelenük között. Iránymutatást és löketet adhat a kötet, abból viszont a legjobbat.

👉 még több könyves kontentet Instagramon és Facebookon találsz, ha pedig a mindennapjaimra vagy kíváncsi, van egy személyes Instám is!



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése