2019-11-01

Elena Ferrante – Tékozló szeretet

FÜLSZÖVEG: Delia édesanyja temetésére érkezik Nápolyba, a fullasztó légkörű városba, ahonnan egész életében menekült. Miközben igyekszik rekonstruálni Amalia különös halálát, próbál rájönni arra is, milyen őrületes szenvedélyek és elfojtások tették őt magát azzá a rideg, saját testével állandóan hadakozó, szeretetre képtelen nővé, akivé az évek során vált.

A Nápoly omladozó színfalai előtt játszódó Tékozló szeretet valódi nyomozás a múltban, a tudatalatti ködképeiben, ahol fékezhetetlen vágyak tombolnak, ahol nincs remény megnyugvásra, szeretetre, legföljebb csak a felismerés gyötrő élményére.

Anya és lánya gyűlölettel vegyes szeretetéről Mario Martone rendezett filmet.




INFORMÁCIÓ:
Kiadó: PARK KÖNYVKIADÓ KFT.
Oldalak száma: 204
Borító: KEMÉNYTÁBLA, VÉDŐBORÍTÓ
Súly: 340 g
ISBN: 9789633554968
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2019
Fordító: Balkó Ágnes

SZERINTEM: Október közepén volt Az elveszett gyermek története bemutatója, és akkor vettem meg a Tékozló szeretetet a második fél áron akcióban. Akkor már tudtam, hogy a rá következő héten ha egy kicsit átírjuk a fülszöveget, akkor rám is igaz lesz: Tekla édesapja temetésére érkezik Szegedre, a napfény városába, ahová mióta elköltözött folyton visszavágyik, ám most mégis menekül... 

Furcsa kapcsolat volt a miénk, ezért is éreztem azt, hogy a Tékozló szeretetre annyira kíváncsi vagyok, holott korábban is nézegettem már, és csak azt mondtam, hogy majd, majd. A vonaton kezdtem el olvasni, és hazafelé, szintén a vonaton fejeztem be.

Ha olyasvalakinek az otthonába lépünk, aki nem sokkal korábban halt meg, nehéz elhinni, hogy a lakása csakugyan üres. Odabent nem a kísértetek honolnak, hanem az élet utolsó gesztusai hagynak nyomot. Az első pillanatban megütötte a fülemet a konyhai vízcsap zaja, és egy másodperc töredékéig, a valóság és a képzelet furcsa fénytörésében azt hittem, anyám nem is halt meg…

A könyvvel kapcsolatban végig szürreális érzésem volt, leginkább akkor, amikor Delia és Caserta, illetve Antonio hármasról volt szó, mintha a múlt árnyai a jelenbe nyúlnának, amikről az ember lánya megfeledkezhetne, félrehajíthatná, de mégis belekapaszkodik. Tulajdonképpen Delia felfedezései nem voltak annyira mélyrehatóak, hiszen az édesanyjáról túl sok dolog nem derült ki, éppen csak annyi, ami elhiteti a nővel, hogy Amalia élő, érző emberi lény volt, nem csak egy eszményi kép.

Deliával ellentétben én nem önmagamat keresni mentem, és nem is rekonstruáltam semmit – ezeket korábban megtettem, bár messze nem ennyire emelt fővel és tárgyilagosan –, ám a nő esetében úgy éreztem, hogy ebben az esetben a Nápolyi regényekből már ismert otthoni atmoszféra felvázolása volt a fontos, a kontraszt azzal, ahonnan jött, és koszosnak ható Nápoly. Érdekes volt olvasni itt is a nápolyi dialektusról mint annak megnyilvánulásáról, hogy mennyivel másabbak, egyszerűbbek az emberek az ország többi részéhez képest.

És arra gondoltam, hogy kiűzhetem a gyermekkor tájairól, ha itt és most átölelem, hogy emberibbé tegyem, olyanná, amilyen mindenek ellenére, valójában volt. Nem maradt rá időm. Újra megütött, a mellemen.

A Tékozló szeretet ebből a szempontból nem különbözik annyira a Nápolyi regényektől, no és a fő vonulat, melyben Delia nem csak az anyja, hanem önmaga utáni kutatása is érdekes volt, főleg a könyv legutolsó mondatának fényében.

A hely és a többi tényező miatt azt hiszem nem tudtam úgy megérteni és befogadni a cselekményt, mint ahogy általában szoktam, és most sokkal inkább az érzelmek hatottak rám egy felhőtlennek és kiegyensúlyozottnak távolról sem mondható család életéből, mint ahonnan Amelia és Delia származik. Mindenképp újraolvasós könyv, de abban biztos vagyok, hogy ha a Nápolyi regényeket szerettétek, akkor ez a mű is tetszeni fog nektek.

👉 még több könyves kontentet Instagramon és Facebookon találsz, ha pedig a mindennapjaimra vagy kíváncsi, van egy személyes Instám is!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése