2019-11-17

Sándor Anikó – Magányügy

FÜLSZÖVEG: A nő szótlanul feküdt a kórház vaságyán, napok óta nem beszélt.
- Diplomatafeleség volt, Elenának hívják. Rémes állapotban hozták be - súgta meg a nővér. - Azelőtt bőségben élt, partikra járt, és tessék, ez lett belőle - sóhajtott. - Senki nem tudhatja, mi vár rá...
Pár nappal később a számítógépem előtt ültem, amikor váratlanul Elena arca jelent meg a monitoromon. Elállt a lélegzetem. Egy profilkép volt, fényes szőrmebundában mosolygott rajta. Fényűző partikon készült mosolyalbum, újabb és újabb, múzeumokban és születésnapi torta mögül lőtt szelfik, külföldi utazások során elkapott pillanatfelvételek. Egy teljesen másféle világ vette körül, mint amilyenben én találkoztam vele. Lénának nevezte magát, és nem látszott semmivel fiatalabbnak, mint amilyen pár napja volt, a hajléktalankórházban.

Mi ez az egész?
Valami Hamupipőke-sztoriba csöppentem, és a hősöm időnként elszökik a bálba, bolondot csinálva mindenkiből? Átveri a világot, és titokban nagyestélyis fotókat posztolgat magáról a Facebookon?
Ki ez a nő, és miért futok én bele folyton képtelen történetekbe, amelyek annyira meseszerűek, hogy ha mástól hallom, azt gyanítom, csak kitalálta?

Sok időbe telt a nyomozás, mire összeállt a kép, és valamelyest rendet tettem abban a sok szálon futó, bonyolult történetben, amelyet megosztok ebben a könyvben.


INFORMÁCIÓ:
Kiadó: JAFFA KIADÓ ÉS KERESKEDELMI KFT.
Oldalak száma: 221
Borító: KEMÉNYTÁBLA, VÉDŐBORÍTÓ
Súly: 310 g
ISBN: 9789634752103
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2019

SZERINTEM: Vajon mennyire picin múlik, hogy azonos háttérrel rendelkező embereknek hogyan alakul a sorsuk? Az egyik a magasba emelkedik, a másik pedig az emberi méltóságától is megfosztatik – de vajon van lehetőség arra, hogy a sors kiegyenlítse a számlát? Sándor Anikó erre keresi a választ legújabb könyvében, a Magányügyben.

A történet Budapesten, az 1970-es évek elején indul, amikor még épp hogy befejezik az utolsó simításokat az újpesti lakótelepen, onnan pedig nem messze az orosz laktanya található. Irén és Andrej kapcsolata itt kezd bimbózni, ami számomra azért is volt érdekes, hiszen nem sűrűn olvashat az ember lánya a szocialista hétköznapokról – oké, itt sem erre kerül a hangsúly –, de gyanítom, akkoriban nagyon sok magyar-orosz vegyes házasság vagy kapcsolat volt, nem beszélve ezeknek a szerelmeknek a gyümölcseiről. A Magányügy két főszereplője, Elena és Léna is így születnek meg. Ikrek, akiknek igazán hányattatott sors jut.

Van két húgom, akik ikrek, és pontosan emiatt éreztem azt, hogy itt picit megbicsaklik a sztori, ami arra van kihegyezve, hogy a testvérek gyakorlatilag egy egész életen át nem is keresik egymást, nem is érdekli őket, hogy mi történik a másikkal, ami számomra hihetetlen, hiszen az ikrek nem hogy nem felejtik el, hogy létezik a másik, de sokszor a másik fájdalmát vagy boldoságát is érzik, legyenek akármennyire távol egymástól. Vagy veszekedjenek bármennyire is, ha külső fenyegetés lép fel, akkor úgy összezárnak, mint a pitbull állkapcsa, amit alig lehet szétfeszegetni. Elena és Léna ezzel szemben olyannyira megfeledkeznek egymásról, hogy míg az egyik az orosz nők luxuséletét éli, a másik egy magyar hajléktalankórházban haldoklik.


A történet happy enddel zárul, ám véleményem szerint a könyv alapja nagyon ütős lehetett volna, ha egy olyan témában íródik, ami megállja a helyét. Természetesen ettől függetlenül még vannak benne olyan történések, amik viszont szintén gondolatébresztőek, és sajnos nagyobb valóságalapot tudok társítani hozzá. Ilyen például a szociális háló és annak hiánya, az alkoholizmus, mint betegség, illetve annak hatásai az egyénre (hajléktalanság), vagy akár a mostanában nagyon sokszor felmerülő téma, mi szerint a negatív tulajdonságok, szokások ugyan úgy öröklődnek a családban, mint a traumák. Nem tartom törvényszerűnek, de kizártnak sem, rengeteg pro és kontra példa létezik a világban erre.

Tetszett a regényben, hogy gyakorlatilag több mint 40 évet felölel, és nem csak a szereplők lelkére, hanem a környezeti változásaikra is kitér, legyen szó akár az orosz laktanyáról, akár a rendszerváltásról; tetszett, hogy egy olyan gondolattal játszott el a szerző, ami akár meg is történhetne, habár itt számomra inkább az bírt nagyobb értékkel, hogy mennyire kicsin múlik az, hogy ki milyen magasra emelkedik, vagy mennyire mélyre süllyed. A fent említett ikres rész viszont olyan dolog, ami fölött nem igazán tudok napirendre térni, mert amit én látok, és amit utánaolvastam a témának az azt mondatja velem, hogy az ikrek 4-5 év után nem felejtik el egymást, főleg nem utálja ki egyik a másikat. A regény emiatt szerintem ingatag alapokra épül, ráadásul nagyon rövidke is.

Hogy kiknek ajánlom? Azoknak, akik nem tudnak semmit az iker-létről, és szeretnének egy kicsit elmélkedni az élet nagy dolgain, a családon belüli sémákon, vagy az általam is kiemelt, miért jut erre agy arra a sorsra valaki-dilemmán.

👉 még több könyves kontentet Instagramon és Facebookon találsz, ha pedig a mindennapjaimra vagy kíváncsi, van egy személyes Instám is!




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése