2019-11-11

Sigrid Nunez – A ​barát

FÜLSZÖVEG: Egy nő váratlanul elveszíti életre szóló barátját és mentorát. Nem elég, hogy meg kell megbirkóznia a veszteséggel, de ráadásként hozzá kerül a férfi kutyája is, akit senki nem akar befogadni. Apolló, a termetes és idősödő dán dog szenvedése csak fokozza saját gyötrelmét, mégis elhatározza, hogy nem hagyja magára az állatot.

Miközben a kettejük között kialakuló kapcsolat egyre mélyül, a nő, aki amúgy írással foglalkozik és írásszemináriumokat tart, fokozatosan távolodik el a külvilág realitásától, és válik saját gondolatainak, emlékeinek és Apollónak a rabjává. A helyzet, amelyet a külvilág egyre veszélyesebbnek tart, mégis különös jutalommal, egyfajta kegyelmi állapottal kecsegtet.


A szeretet, a barátság és a veszteség megindító története. Vallomás, mely hol szívbe markoló őszinteségével, hol zavarba ejtő éleslátásával, hol finom humorával ejti rabul az olvasó szívét, miközben megmutatja, milyen semmi mással össze nem vethető, mágikus kötelék alakulhat ki ember és állat között.


INFORMÁCIÓ:
Kiadó: Libri Könyvkiadó Kft.
Oldalak száma: 212
Borító: FÜLES, KARTONÁLT
Súly: 232 g
ISBN: 9789634336143
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2019
Fordító: Hoppán Eszter

SZERINTEM: Macskásként meglepődhettek, hogy na de egy kutyás sztori? Bizony! Mert A barát nem csak kutyaimádóknak, hanem minden állat rajongójának remek történet, a fókusz nem a fajtán van, hanem azon a mély szereteten, mely ember és állat között kialakulhat, még ha rengetegen nem is értik.

Az elbeszélő (nő) elveszíti a barátját, mentorát, egy ilyen mély kapcsolat félbeszakadása – mely három exfeleségen is túlszárnyal –, pedig nem csak a lelki veszteséggel jár a történet főhősének szempontjából, hanem bizony Apolló, a dán dog felügyeletével is. A könyv ezen a két szálon fut, melyek természetesen összekapcsolódnak, ám mindezt olyan érzékeny írói stílussal, mely gondolkodásra késztetett, hogy miért nem hallottam még a szerzőről, és miért nem olvastam még tőle semmit? A válasz némi keresgélés után nagyon egyszerű: magyarul ez az első megjelent műve, én pedig nem olvasok angolul, csak nagyon nagyon ritkán.

A narrátor változása tetszett talán a legjobban a regényben, ahogyan eljutott odáig, hogy ő biztosan nem tudja befogadni a hatalmas jószágottól addig az emberig, aki pár órácskára sem akarja magára hagyni a kutyát. Időközben papírt is szerzett arról, hogy Apolló terápiás kutya, itt pedig annyira érezhető az, hogy egyre inkább beleesik abba a folyamatba, amit nekem is mondtak, hogy nem szabad, és ne tegyem, veszélyes.

Ez pedig az a lelki állapot, amikor az ember többre becsüli a macskáját – vagy jelen esetben a kutyáját –, mint a többi embert, vagy a többi ember társaságát. Sikerült magamra ismernem, ugyanakkor azt is éreztem, hogy ez a regény tökéletesen szemlélteti azt, amit érzek: az ember és az állat közti csodálatos köteléket, melyet nem lehet megmagyarázni annak, akiben egyáltalán felmerül a kérdés, hogy nem lehet, hogy beteges ez a szituáció?

Forrás
Már csak emiatt is azt mondom, hogy olvassátok szeretettel A barátot, mert hasonló állatbolondként majd sűrűn bólogattok erre, ha pedig pont az ellentétei vagytok ennek a típusnak, akkor Nunez lenyűgöző stílusának segítségével mélyedhettek el abban, hogy mit is jelent az, amikor egy kiskedvenc családtag, mindezt pedig a kezdetektől mesélve, magyarázva, az egész "folyamatra" rálátva.

A könyv másik markáns pontja a veszteség: elveszíteni egy barátot, aki egy életen át melletted volt, és ezzel azt érzed, hogy lehetetlen megbirkózni. Figyelmesen olvasva a Kübler-Ross modellt is felfedezhetjük benne: más néven ez a gyász öt fázisa – tagadás, düh, alkudozás, depresszió, elfogadás. Mindezt pedig Apolló segítségével szemlélteti Sigrid Nunez, és talán ez a legnagyobb fantasztikuma ennek a könyvnek: rettentő érzékeny, ám maga a szöveg mondhatni pozitív. Olyan elegy, amin nem csak olvasás közben, hanem utána, rajta gondolkodva is meglepődik az ember.

Tudjátok, nagyon ritkán szoktam szót ejteni a könyvek külleméről, most viszont megteszem, mert annyira egyben van ez a kötet: a borító színe noha az én szememnek egy kicsit fura, a grafika egyszerűsége mégis lenyűgöző, de ami először levett a lábamról mégis az, hogy a borító kartonpapír hatású, azaz nem az a klasszikus puhatáblás verzió. Olyan, mint a Frida füveskönyve, amit ugyan még nem volt érkezésem olvasni, de épp ebben a hónapban vettem meg.

Összességében azt hiszem, hogy új kedvencet avattam, és nagyon várom a szerző további műveit is magyarul. Hogy kiknek ajánlanám ezt a regényt? Kutyásoknak és macskásoknak mindenképp, azoknak is, akik gyászolnak, vagy gyászoltak már korábban, nem mellesleg pedig a szkeptikusoknak: akik nem hisznek abban, hogy ember és állat között igenis lehet annyira szoros kötelék, mely mindent képes felülírni.

👉 még több könyves kontentet Instagramon és Facebookon találsz, ha pedig a mindennapjaimra vagy kíváncsi, van egy személyes Instám is!



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése