2020-01-06

2019 számokban és érzésekben, avagy statisztikai összefoglaló a blogról és az elmúlt évemről


Ismét eltelt egy év, ismét itt ülök egy ilyen értékelő bejegyzés fölött, amin ismét csak gondolkodtam, hogy megírjak-e. Ezúttal az győzött meg, hogy noha videóban már elmondtam, de a blog a biztos pont, így inkább írok is.

2019 igazából nem volt rossz: nyilván történtek rossz dolgok is, de szerencsére a jó is szép számmal képviseltette magát, emiatt pedig kiegyenlítettebbnek érzem, sőt, talán pozitívnak is. Olyan dolgokban sikerült előrelépnem, amikre hosszú évek óta vágytam, ez pedig határozottan jót tett az évem megítélésének.

Február végén megszűnt a diákmunkám, amit teljes szívből utáltam, de nem mertem váltani, mert attól jobban féltem, hogy mi lesz akkor, ha nem tudok elhelyezkedni. Végül rájöttem, hogy alaptalan volt a félelmem, egy ideig az egyetemi juttatásokból éltem, és végre volt lehetőségem olyan munkát keresni, ami nem muszáj-megoldás, és ezzel együtt ismét beleesnék egy rosszba. Áprilisban úgy tűnt, hogy álommunkát kaptam, majd pár hónap múlva kiderült, hogy mégsem: novemberben, hamarabb, mint terveztem "kényszerültem" a saját vállalkozásom felé, mert úgy gondoltam, hogy itt az ideje annak, hogy végre olyan munkám legyen, ahol nem használnak ki. Tapasztalatnak persze remek volt, meg mondhatni drága tanulópénz is.

2019-ben is költöztem, ezúttal viszont egyszer: a sokadik huzavona után úgy döntöttem, hogy kiköltözöm az előző albérletemből, ahol majdnem két évet laktam, mert az olcsósággal szemben a biztonság fontosabb. Egy csoporttársammal költöztem egy kerülettel arrébb, majd gyorsan kiderült, hogy az együttélés nem igazán megy: osztottam-szoroztam, és végre teljesült az az álmom is, hogy egyedül élhessek albérletben. Talán ezt nem igazán kell magyaráznom, Budapesten eszméletlen árak vannak, és lassan "vidéken" is kezdenek felkúszni, szóval sokáig nem is számítottam arra, hogy ez sikerülhet.

Az pedig természetesen végképp egy vad álom volt, hogy a régóta vágyott cicák is költözhetnek, hiszen egy olyan helyen, ahol terük is van, és a tulaj is megengedi, nem volt kérdéses, hogy bővüljön az egyszemélyes falka három tagúra: Borisz és Kátya rekordgyorsasággal foglalták el a rezidenciájukat, ahol köszönik szépen, azóta is uralkodnak, én pedig nem győzök minden egyes nap hálát adni mindenkinek odafent, hogy az életem részét képezik. Ez nagyon nyálasan hangzik, de annyira szeretem őket, és azzal, hogy velem vannak, lelkileg rengeteget segítettek nekem – és valószínűleg én is nekik, hiszen kiegyensúlyozott, barátságos, és egészséges cicák, akiket az állatorvos is megdicsért.


Videóban is elmondtam az érzéseimet a 2019-es évvel kapcsolatban

Tavaly sokszor éreztem azt, hogy kikerültem a komfortzónámból, leginkább az év második felében, viszont a szorongásom eddig nem ismert méreteket öltött emellé: decemberben gyakorlatilag nem olvastam egy betűt sem, nem írtam a blogra, mert ez az érzés bénított meg. Soha előtte nem éreztem még így, ha máskor valamiért nem olvastam, annak más okai voltak. Voltak nagyon rossz, de jobb napjaim is, és így visszagondolva engem is meglep az az erő és optimizmus, ami átlendített ezeken a dolgokon, mert valljuk be, hogy én, aki a tavalyi ilyen bejegyzésben azt írtam, hogy az olvasás terápia, és komolyan is gondoltam, könyvet sem tudott a kezébe venni...Nos, vonjátok le a következtetést.

Félek, mert a létem a tét, erősebben mint valaha: ilyenkor érzem azt, hogy a család, a védőháló hiánya megbénít, és ezért keresem szakadatlanul a biztonságot legyen az bármilyen területű is. Szeptember elsején emlékszem, egészen jól éreztem magam, aztán kaptam egy telefont, hogy édesapám elhunyt. Nem voltunk jó viszonyban (nem véletlenül költöztem el tőle 16 évesen), de a tudat, hogy a nyitott ajtó bezárult gyakorlatilag olyan érzéseket váltott ki belőlem, amikkel nem tudtam mit kezdeni. Mire betöltöttem a 26-ot (novemberben), addigra egyetlen szülőm és nagyszülőm sem élt, és noha eddig is csak magamra számíthattam, ezzel véglegessé vált a dolog. A szüleim 10,5 év különbséggel haltak meg, ez alatt a 10,5 év alatt gyakorlatilag mindenki élete a feje tetejére állt a családban.

Olvasás szempontjából nagyjából azonos a statisztikám a tavalyelőttihez képest, ám a szeptember és a december gyakorlatilag teljesen kiesett, így 12 helyett 10 hónap alatt olvastam ugyan annyit, mint 2018-ban, ami számomra elgondolkodtató. Nagyon sok szuper regény került a kezeim közé, és volt néhány kevésbé szuper is, de összességében majdnem mindig sikerült jól választani. 2019-ben megszerettem a young- és new adult könyveket, közérthetőbben a Vörös- és Rubin Pöttyöseket, elkezdtem olvasni Cassandra Clare Árnyvadász univerzumát is, ami az év egyik könyves wow-élménye lett, csak úgy, mint az Ahol a folyami rákok énekelnek és az Elveszett lelkek otthona – utóbbi kettőt gyakorlatilag mindenkinek ajánlottam azóta, hogy olvastam őket. Nagyon sok szuper könyvet olvastam, minden ilyen élményt nagyon hosszú lenne kiemelni, így nem teszem, ám csemegézzetek nyugodtan a blogon, erre biztatlak titeket.


2019-ben ráfüggtem az Instagramra, majd tettem egy lépést hátra, de ebből a kísérletből született meg a YouTube csatornám elhatározása is: nem csak "a könyves lány" vagyok, az olvasásokon túl is van mondanivalóm, a könyveken túl is szeretek fotózni, az pedig hab a tortán, hogy remek közösség kezd kialakulni. Kialakultak helyek, platformok, ahol az érzéseimről is beszélek, ami akár ezzel a bejegyzéssel, akár általánosságban túl nyílt, kitárulkozó lehet, de nem érzem azt, hogy ezeket a dolgokat titkolnom kellene. Vannak pillanatok, amikor úgy érzem, hogy felfoghatatlanul szerencsétlen vagyok, és annyi nehezítő tényezőm van, ami lassan már egy tragikomédiába illene, de ugyanakkor sokszor érzem magam szerencsésnek is, mert rengeteg tapasztalat van a hátam mögött, és ha sokszor elsőre tehetetlennek is érzem magam, vagy nem tudom merre van a helyes irány, mégis sokszor sikerül járható utakat találni, és a legjobbat, a legszebbet kihozni a helyzetből. Az a mottóm, hogy mindig menni kell előre, mindig a legközelebbi problémát kell megoldani, ugyanakkor közben látni kell a következőeket is, hogy fel lehessen rájuk készülni. Az élet sokszor szar és igazságtalan, van, amikor csak annyit lehet tenni, hogy túlélsz, és van, amikor vissza tudsz inteni neki, hogy ettől függetlenül is jól fogod magad érezni, és dugja fel magának.

2020-ban úgy érzem, hogy két dolog biztos: a változás és az olvasás, és nagyon kíváncsi vagyok, hogy a részleteiben mit tartogat számomra. Remélem sok remek olvasmányt kezdetnek, aztán meglátjuk. Szívesen kiegyeznék olyan 12 hónappal, ahol egyensúlyban van a jó és a rossz. Egy év múlva kiderül, kívánom nektek is, hogy jó évetek legyen!

A tavalyi...
♥ oldalmegjelenítések száma  150.009 (összesen 766.276)
♥ bejegyzések száma 122 (összesen 757)
Facebook-like-ok száma 3524
Instagram-követők száma 3824
♥ a leglátogatottabb hónap ismét az április volt, illetve márciusban és májusban is sokan kattintottatok a blogra
♥ a Facebook-csopor létszáma jelenleg 1227 fő

A saját olvasási statisztikáim:
► 150 könyvet olvastam el
► összesen 49.327 oldalt olvastam (a Moly számításai szerint)
► 7 könyvet hagytam félbe

Köszönöm, hogy 2019-ben is velem tartottatok, és köszönöm a kiadóknak is a bizalmat ♥

👉 még több könyves kontentet Instagramon és Facebookon találsz, ha pedig a mindennapjaimra vagy kíváncsi, van egy személyes Instám és egy YouTube-csatornám is!



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése