2020-01-04

Margaret Atwood – Testamentumok (A szolgálólány meséje 2.)

Margaret Atwood – Testamentumok (A szolgálólány meséje 2.) megjelent a Jelenkor Kiadó gonzozásában 2019-ben
FÜLSZÖVEG: A Szolgálólány meséjének zseniális folytatásában az ünnepelt kanadai író, Margaret Atwood választ ad azokra a kérdésekre, amelyek évtizedek óta gyötrik az olvasókat. Mikor a teherautó ajtaja rácsapódott Fredé jövőjére A Szolgálólány meséjében, az olvasók nem tudhatták, mi vár rá - szabadság, börtön vagy halál. Margaret Atwood új regénye - három gileadi nő elbeszélésére alapozva - tizenöt évvel azután veszi fel a történet fonalát, hogy Fredé belépett az ismeretlenbe...

A regény még megjelenése előtt felkerült a Booker-díj hosszúlistájára, ahol a szerző már hatodszorra szerepel, és 2000-ben el is nyerte a díjat A vak bérgyilkossal. A zsűri elnöke, Peter Florence azt nyilatkozta a Testamentumokról: "A spoilerezés elkerülése és a kegyetlen titoktartási egyezmény miatt nem árulhatom el, ki, hogyan, miért, sőt azt sem, hol. Csak annyit mondhatok: rémisztő és lélegzetelállító könyv."



INFORMÁCIÓ:
Kiadó: JELENKOR KIADÓ KFT.
Oldalak száma: 613
Borító: KEMÉNYTÁBLA, VÉDŐBORÍTÓ
Súly: 660 g
ISBN: 9789636769987
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2019
Fordító:Csonka Ágnes

SZERINTEM: Nagyon kíváncsi voltam A szolgálólány meséjének folytatására, még úgy is, ha nem a szó szoros értelmében vett folytatásról van szó, hiszen az első kötet után 15 évvel játszódik a cselekmény. Margaret Atwood történetei és stílusa minden esetben garanciák arra, hogy az olvasó egy letehetetlen könyvet tartson a kezében – ez most sem volt másképp.

613 oldal a regény, ami elsőre ijesztő is lehet, ám a kötet felépítése hasonló az írónő többi, a Jelenkor Kiadónál megjelent művéhez: az átlaghoz képest vékonyabb lapok, nagy margók, ám a gyors olvasást mégis az segíti a leginkább, hogy olyan gyorsan peregnek az események, hogy nekem például nem akaródzott letenni pár percre sem. A magas oldalszám tehát ne tántorítson el senkit!

A Testamentumokban noha a világ ugyan az – Gileád –, számunkra új szereplőket ismerhetünk meg, nem mellesleg pedig még több történelmet kapunk azzal kapcsolatosan, hogy hogyan született és alakult ez a disztópikus társadalom, melynek alapja a nők és a szabadság elnyomása. Számomra a legizgalmasabb karakter Lydia néni volt, akinek a múltjára is fény derült a Testamentumokban, ráadásul egy teljesen új oldalát mutatta meg Atwood, mely már a legelején körvonalazódik. Ravasz és cseles nő, és tulajdonképpen pont emiatt a badass-attitűd miatt kedveltem meg annyira még úgy is, hogy a másik két lány papírforma szerint "kellett volna" hogy szimpatikusabb legyen.

Margaret Atwood – Testamentumok (A szolgálólány meséje 2.) grafika a theguardian.com-ról
Forrás: theguardian.com

Lydia néni szála részben azért érdekes, mert leírja, hogy hogyan csöppent bele az alakuló Gileádba, hogyan lett néni, a hatalmát pedig mire használja, hogyan vélekedik a hozzá hasonló korú néni társairól, és hogyan mozgatja a szálakat úgy, hogy túlélje a rendszert.

A két fiatalabb lány, Agnes és Nicole Gileád két végéről meséli el a történetet: Agnes belülről, Nicole kívülről, ezzel pedig olvasóként az ember abba is belepillanthat, hogy mennyit számít, ha az ember lányát szabadon nevelik vagy sem. Velük óvatoan fogalmazok, mert elsőre nem igazán értettem a karaktereiket, ám Atwood jó néhány csavarral képes volt olyan meglepetéseket okozni, ami alapján úgy éreztem, hogy újra kellene olvasni azonnal, hogy eme tudás birtokában is elgondolkodhassak a történéseken.

A cselekmény itt is nagyon fontos, de mint mindig, inkább az érzésekre koncentrálok a könyv kapcsán: A szolgálólány meséje nekem annó lassú volt, szintén nem értettem sokáig, hogy hogyan állnak össze a dolgok, a végére viszont több információ tudatában nagyon megszerettem. A Testamentumoknál szó sincs lassúságról, bár tény, hogy a szerző sokáig nem közöl annyi információt, hogy össze lehessen kötni a szálakat, de ahogy szép lassan kiderülnek, annál nagyobb megelepetések lesznek.

Számomra könnyebben fogyaszthatóbb és szórakoztatóbb volt a Testamentumok, amiről tudom, hogy megoszlanak a vélemények pontosan emiatt. Aki imádja Margaret Atwoodot, annak kötelező olvasmány, és annak is, aki olvasta A szolgálólány meséjét – de ha még nem tetted meg, akkor sem késő pótolni, hiszen nem véletlen nyerte el a folytatás a Booker-díjat.

Olyan érzésem volt a Testamentumok olvasása közben, hogy itt és most íródik a történelem: itt van Margaret Atwood a maga 80 évével, az elmúlt pár évben kapott nagyobb nyilvánosságot a művészete, ami akár nyomás hatására, akár nem, de minden egyes könyvvel újra és újra beírja magát a klasszikusok közé. Sajnálom, elfogult vagyok, ezért is bíztatlak titeket is arra, hogy olvassatok tőle, mert a hype nem csak egy lufi, hanem valós.

👉 még több könyves kontentet Instagramon és Facebookon találsz, ha pedig a mindennapjaimra vagy kíváncsi, van egy személyes Instám és egy YouTube-csatornám is!



2 megjegyzés:

  1. Épp most olvasom a könyvet, de egyelőre nekem is ugyanezek a benyomásaim róla. :) A Szolgálólányt anno rengeteg ideig tartott elolvasni, mert borzasztó lassan indult be, és utána sem volt igazán pörgős, de a Testamentumoknak már túlhaladtam a felén is 2 nap alatt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A Szolgálólányt én is hetekig nyúztam emlékeim szerint, szóval már csak ha ezt nézzük is teljesen más a két könyv :)
      Köszönöm, hogy írtál!

      Törlés