2020-02-25

Ann Napolitano – Ezüst ​madarak

Ann Napolitano – Ezüst ​madarak, kiadó General Press Kiadó, gyász, barátság, család, repülőgép szerencsétlenség
FÜLSZÖVEG: Egy nyári reggelen a tizenkét éves Edward felszáll egy New Yorkból Los Angelesbe tartó repülőgépre. Rajta kívül száznyolcvanhatan utaznak Kaliforniába: többek között egy tőzsdecápa, egy Afganisztánban szolgált veterán, egy fiatal nő, aki nemrég tudta meg, hogy gyermeket vár, egy haldokló iparmágnás és egy szabad lelkű asszony, aki a kontrollmániás férje elől menekül. Nem is különbözhetnének jobban egymástól. Egy dolog azonban összeköti őket: mindannyiuk élete fordulóponthoz érkezett. A sors azonban mást tartogat számukra: a repülő félúton lezuhan. Edward az egyedüli túlélő.

Csodával határos megmenekülése egész Amerika érdeklődését felkelti, és a fiúból akarata ellenére egy csapásra híresség lesz. Ám nemcsak a nemkívánt ismertséggel kell megküzdenie, hanem a baleset következményeivel is.

Ann Napolitano életigenlő regényében az emberi sors nagy kérdéseire keresi a választ. Miből merítünk erőt a mindennapokhoz? Hogyan bízhatunk meg másokban? Hogyan lehet teljes szívvel megélni az életet? Felemelő történet öt ember életéről és egy kamasz fiúról - amely belopja magát a felnőttek szívébe.


INFORMÁCIÓ:
Kiadó: GENERAL PRESS KIADÓ
Oldalak száma: 376
Borító: KARTONÁLT
Súly: 346 g
ISBN: 9789634523932
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2020
Fordító: Frei-Kovács Judit

SZERINTEM: Min múlik az élet? Ha az egész családod meghal, mihez kezdesz, ép ésszel egyáltalán tudod-e folytatni az életed, vagy csak túlélő-üzemmódban, zombiként lézengsz majd a jövőben? Ilyen, és ehhez hasonló kérdésekre keresi – és Edward szemén keresztül adja meg – a választ Ann Napolitano az Ezüst madarak című regényében.

Statisztikailag vajon mennyi az esélye, hogy lezuhanjon egy repülőgép? Nagyon kicsi, gyakorlatilag annyi, mintha egy tégla ütne agyon az utcán, de sajnos előfordul – ebben az esetben viszont a veszteség óriási. Napolitano regényében 191 ember hal meg, egy tizenkét éves fiú, Eddie, Edward pedig túléli azzal a tudattal, hogy az egész családját elvesztette, ráadásul még a média is felkapja az egyetlen túlélőt, Amerika sztárjává válik. Ebben a mondhatni forgatagban derül ki, hogy a magyar cím pontosan mire is utal, az eredeti angol, Dear Edward is beszédes a könyv második felében.

A könyv két idősíkon játszódik, még a katasztrófa megtörténte előtt különválik: nyomon követhetjük az akkort, és nyomon követhetjük a mostot, amikor Edward a lelki terhekkel próbál megküzdeni. A repüőre való beszálláskor, illetve a repülés alatt megismerkedhetünk a fülszövegben is kiemelt emberekkel, hogy miért repülnek Los Angelesbe, mi a múltjuk, és milyen terveik vannak a landolás után, ami igazán szívfacsaró szerintem már csak azért is, mert a szerző nem köntörfalaz, már a könyv legelején kiderül, hogy ők nem fogják túlélni.

Edward történetszála viszont a túlélésről szól, a gyászról, és arról, hogy az élet hogyan megy tovább egy olyan világban, ahol minden a feje tetejére állt, a jövő pdig elképzelhetetlennek tűnik. Csináltam egy videót a gyászról, és sajnálom, hogy utána került hozzám a könyv, mert ajánlottam volna ott is: ez a regény nem arról szól, hogy a helyzet csakis kilátástalan lehet, hanem arról, hogy lassan, könnyekkel, tétovázva, napról napra igenis újra tudja az ember kezdeni, és pontosan emiatt zártam a szívembe ezt az olvasmányt annyira.



Nem az a megríkatós fajta, sokkal inkább olyan, amin az olvasó elgondolkodik, hogy vajon ő mit tenne egy ilyen helyzetben: belerokkanna, vagy menne tovább, ahogyan a tizenkét éves kisfiú, aki a lapokon keresztül szép lassan felcseperedik, és egyetemre megy, majd pedig az epilógusban megkapja a boldog befejezését, amiben szerintem mindenki reménykedik többé-kevésbé egy gyász után, vagy amit mindenkinek mondanak, akinek túl sok pofont ad az élet.

Az én olvastaomban a gyász a központi szereplője a történetnek, de ennél többről szól: a család és a barátság kérdéseit is feszegeti: vajon egy ekkora terhet elbír egy házasság? Vajon hogyan küzd meg Edward és Shay előbbi kivételezett helyzetével? És vajon van-e megoldás az eltávolodásra?

Nagyon szerettem olvasni ezt a könyvet, igaz, nem mertem magammal vinni, főleg a vége felé, ám ti nyugodtan olvassátok nyilvános helyen is, inkább mellbevágó és elgondolkodtató, talán az a legmegrázóbb része, amikor a végén kiderül, hogy miért zuhant le a gép, ami ismét olyan kérdéseket vet fel, amitől inkább dühös lettem, mint szomorú.

Egy átlagos olvasónak tényleg a fel nem tett, de olvasás közben megfogalmazódott kérdések lehetnek a legfontosabbak, számomra mégis az a rész volt az egyik kulcsfontosságú, ami mellett sokan szerintem elsiklanak, mert egészen egyszerűen nem értik, nem érzik, hogy miért annyira furcsa belegondolni: Edward egy ponton, amikor a pszichológusával beszélget, azt mondja, hogy vannak napok, amikre egyszerűen nem emlékszik, mintha elmenne mellette az idő, és ez volt az a pont, amikor pár percre félretettem a könyvet, és azt mondtam, hogy basszus, ez tényleg létezik. Anya halála után voltak hosszú hónapok – majdnem egy év –, ami számomra teljesen kiesett, egyszerűen semmire nem emlékszem pár totálisan jelentéktelen dolgon kívül, például hogy nyáron mit ettem, ami valljuk be, sokszor az előző hétre nézve is nehezen visszaidézhető.

Abszolút ajánlom az Ezüst madarakat: ha veszítettél már el valakit, aki közel állt hozzád, akkor azért, ha nem, akkor azért; ha kíváncsi vagy arra, hogy egy tragédiát hogyan tud túlélni egy házasság vagy egy barátság, akkor azért; vagy ha csak szimplán szeretsz olyan könyveket olvasni, amik elgondolkodtatnak, ha szeretsz azon filozofálni, hogy vajon milyen picin múlik az élet.

👉 még több könyves kontentet Instagramon és Facebookon találsz, ha pedig a mindennapjaimra vagy kíváncsi, van egy személyes Instám és egy YouTube-csatornám is – iratkozz fel, hogy ne maradj le az új videókról!



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése