2020-03-03

Elena Ferrante – Az ​elvesztett gyerek története (Nápolyi regények 4.)

Elena Ferrante – Az ​elvesztett gyerek története (Nápolyi regények 4.) megjelent a Park Könyvkiadó gondozásában / Libri csoport
FÜLSZÖVEG: Az Aki megszökik és aki marad azzal ért véget, hogy Lila számítástechnikai céget hozott létre Enzóval, Elena pedig elhagyta férjét régi szerelme, Nino miatt, amivel veszélybe sodorta írói karrierjét és elhanyagolta lányai nevelését.

Elena és Nino története a szenvedélyek története, és Elena hamarosan már a szerint választja meg élete helyszíneit, hogy hol lehet együtt a szeretőjével. Egyik nápolyi útja során megtudja, hogy Lila mindenáron találkozni akar vele.

A két nő hat évtizedes történetét és vele Nápoly és egész Olaszország történetét felölelő saga Az elvesztett gyerek történetével véget ér. Elena Ferrante, a 19. századi nagy írók méltó utódaként, a korábbiaknál is teljesebb, gazdagabb, pezsgőbb, feledhetetlen világot tár elénk.

Elena Ferrante a kortárs világirodalom nagy rejtélye. Regényei zajos sikert aratnak, díjakat nyernek, számos nyelvre lefordítják őket, de kiléte ismeretlen. Annyi tudható róla, hogy Nápolyban született, és ő a Tékozló szeretet, az Amikor elhagytak és a Nő a sötétben szerzője. Első két regényét Mario Martone, valamint Roberto Faenza filmesítette meg. La Frantumaglia (Szilánkok) című műhelynaplójában levelezését, jegyzeteit, valamint kiadatlan írásait gyűjtötte össze. 2007-ben La spiaggia di notte (Éjjeli strand) címen egy gyerekkönyve, 2019-ben pedig L'invenzione occasionale (Véletlen találatok) címen egy esszékötete is megjelent. Az elvesztett gyerek története a Nápolyi regények (2011-2014) tetralógia negyedik, befejező kötete. A sorozat első két kötetét az HBO filmesítette meg.


INFORMÁCIÓ:
Kiadó: PARK KÖNYVKIADÓ KFT.
Oldalak száma: 502
Borító: KEMÉNYTÁBLA, VÉDŐBORÍTÓ
Súly: 650 g
ISBN: 9789633553817
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2019
Sorozat: NÁPOLYI REGÉNYEK
Fordító: Verseghi Anna

SZERINTEM: Hogyan lehet feldolgozni a feldolgozhatatlant, ha eltűnik egy nő gyermeke, akit annyira szeret? Hogyan hat mindez a jellemére, hogyan befolyásolja a további életét? Ugyanakkor az öregedéssel a negatív vagy a pozitív tulajdonságai kerülnek a felszínre az egyénnek? Többek között ezekre  kérdésekre keresi a választ Elena Ferrante Az ​elvesztett gyerek története című regényben, mely a Nápolyi regények-sorozat negyedik, és egyben befejező része.

Folytatódik, és egyben befejeződik Lenú és Lila története, mely a Briliáns barátnőmmel kezdődött, amikor kislányokként ismerhettük meg a két főszereplőt, a legutolsó regényben pedig a közép- és öregkort ismerhetjük meg, és kiderül az első regény elején felvázolt probléma is, azaz hová tűnt Lila?

Elena Ferrante írásaihoz bevallom, hangulat kell, nem engedi csak úgy bármikor olvastatni magát, ám amikor az olvasó ráhangolódik, akkor nem ereszti, és addig motoszkál a fejében a történet, amíg a végére nem ér. Én is így voltam Az ​elvesztett gyerek történetével, amit pár nap alatt faltam be. A helyszín ismét a nápolyi (szegény)telep, az élet nem áll meg, és ha az előző három regény alapján azt hittük volna, hogy Lenú révbe ért, erre bizony rácáfol Ferrante.

– Miért választottad az újságírást?
– Ugyanazért, amiért te a saját hivatásodat.
– Vagyis?
– Amióta nincs mit rejtegetnem, rájöttem, hogy hiú vagyok.
– És honnan veszed, hogy én is hiú vagyok?
– Ott az ellenpélda: a barátnőd nem hiú. És nagyon szánom is őt ezért, mivel a hiúság erőforrás. Ha hiú vagy, vigyázol magadra és arra, amid van.

Olyan érzésem volt, hogy egy piciként lehiggadtak, megnyugodtak a szereplők, hiszen már bőven a harmincas éveiket tapossák, de ez csak hozzájuk viszonyítva igaz, az olaszok talán sosem nyugszanak meg annyira, amennyire egy magyar olvasó várná. Lenú, Lila, és a többiek a korukból fakadóan immár a házasságokkal, viszonyokkal, gyerekneveléssel küzdenek, ami nekem, akinek nincs gyereke akár lehetett volna érdektelen és unalmas is, de egyáltalán nem ezt éreztem, sőt.

A remek korrajz mellett némiképp hangsúlyt kapott a politika is, a '80-as, '90-es évek változásai nagy vonalakban kivehetőek a lapokon keresztül, na meg az is, hogy mennyire fél mindenki az újtól, az ismeretlentől. Ez tökéletesen ráhúzható a telepi életre is, ahol a tanult és világot látott Lenút próbálja meg mindenki betuszkolni az ismerősbe, és abba, amiből a nő annyira nagyon szabadulni akart – és ami ellen visszaköltözve is jó ideig küzd.

Az ​elvesztett gyerek történetében előtérbe kerülnek a kapcsolatok: nem csak a párkapcsolat és a házasságok kettőse, hanem egyfajta taktikai tánc is kirajzolódik a mondjuk úgy, szomszédokkal, korábbi ellenségekkel (és amikor azt írtam, lecsillapodni látszanak a kedélyek, többek között erre is gondoltam). Ugyanakkor a két nő, Lenú és Lila élete félelmetesen hasonlít egymásra, mindketten férjnél vannak, de a szeretőjükkel élnek, tőlük születik gyermekük, és míg a kissé negatív Lila révbe ér ezen a téren, addig Lenúnak nincs szerencséje.

Ha nem a megfelelő időben jön rá valaki, hogy megcsalják, akkor nem ér semmit az egész, például a szerelmes, az mindent megbocsát. Hogy az árulásnak meglegyen a súlya, ahhoz előbb ki kell szeretni az illetőből egy kicsikét.

Érdekes és elgondolkodtató volt ez a része a könyvnek, hogy vajon egy ilyen Nino-féle emberre mennyire lehet számítani, és hogy vajon mennyi életet tesz tönkre egy-egy hasonló viselkedés. Ami Lenút lehúzza vissza a telepre, az segít is neki, azaz a szomszédok, ismerősök a gyerekek körül.

A Nápolyi regények negyedik része nekem valamiért jobban tetszett, mint az előző, így néhány hónap pihentetés után jobban csúszott, jobban élveztem, de ettől függetlenül ugyan úgy ajánlom mindenkinek, aki nem csak egy remek történetre vágyik, hanem kíváncsi egy teljesen más világra a nem is olyan régi történelemben. A lányok a '40-es években születtek, a következő évtizedtől kezdődik a regényfolyam, és nem csak a politikai viszályok, hanem rengeteg ember élete is kirajzolódik a lapokon keresztül a kissé elmaradottabb Dél-Olaszországban. Véleményem szerint nem csak a nőknek lehet érdekes, ha ebből a szempontból vizsgáljuk, ám a hölgyeknek minden korosztályban ajánlom, akik nyitottak és szeretik a családregényeket, a fejlődéstörténeteket.

→ Ha szívesen hallgatnád is a véleményem, az alábbi videót ajánlom:



👉 még több könyves kontentet Instagramon és Facebookon találsz, ha pedig a mindennapjaimra vagy kíváncsi, van egy személyes Instám és egy YouTube-csatornám is – iratkozz fel, hogy ne maradj le az új videókról!



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése