Guillaume Musso – Az ​írók titkos élete

FÜLSZÖVEG: Felejthetetlen olvasmány, szenzációs irodalmi kirakó, amely akkor válik igazán ördögivé, amikor az író az utolsó darabot is a helyére illeszti.

1999-ben, három kultuszregénnyé vált művel a háta mögött a híres író, Nathan Fawles végleg leszámol az írással, és visszavonul a Földközi-tenger partvidékének közelében fekvő, csodálatos és vad Beaumont-szigetre.

2018 ősze. Fawles az elmúlt húsz évben egyetlen interjút sem adott. Regényei azonban változatlanul rabul ejtik az olvasókat. Mathilde Monney, egy fiatal svájci újságírónő a szigetre utazik, hogy megfejtse a titkot.

Ugyanaznap egy női holttestet sodor partra a víz, és a hatóságok megtiltják a ki- és beutazást a szigetre. Veszélyes párharc kezdődik Mathilde és Nathan között, ahol néma igazság és makacs hazugság áll szemben egymással, a szerelmet és a félelmet pedig csak egy hajszál választja el egymástól...



INFORMÁCIÓ:
Kiadó: PARK KÖNYVKIADÓ KFT.
Oldalak száma: 236
Borító: KARTONÁLT
Súly: 262 g
ISBN: 9789633556344
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2020
Fordító: Sárközy Éva

SZERINTEM: Imádunk olvasni, de arra nem igazán van rálátásunk, hogy kedvenc íróink miként tevékenykednek, mi motiválja őket, vagy éppen ha egyik napról a másikra visszavonulnak, mi vezérli őket, mi alapján hoznak meg egy ilyen horderejű döntést. Guillaume Musso új regényében erre kapunk választ, természetesen egy picit megcsavarva.

Musso igencsak érti a dolgát, ugyanis a regény főszereplője, Nathan Fawles egy fiktív karakter, de a könyv végére olyan érzésem volt, hogy azért csak kell lennie valami háttérnek – még rá is kerestem a nevére, vagy esetleges munkásságára –, aztán persze röhögtem magamon, hogy jól csőbe húztak.

Az ​írók titkos élete egy viszonylag rövid, mindössze 236 oldalas olvasmány, ettől függetlenül hozta a szerzőtől megszokott szintet: némi rejtély, több csavar, no és persze az olvasó nem tudja letenni, ha belelapoz a könyvbe. Reggel, kávézás közben nem szoktam olvasni, de ezt a regényt nem tudtam félretenni délutánig, szóval ezért is írom, hogy tipikus Musso.

[…] eszébe jutott az ősrégi szabály: ha egy regény elején szó esik egy fegyverről, az el is fog sülni és a történet végére meghal az egyik főhős.

Az elbeszélő egy bizonyos Raphael Bataille, aki maga is írói babérokra kíván törni, de egyelőre nem igazán sikerül neki, azonban miközben próbálja a regényét kiadatni, egy rejtély közepébe csöppen, melynek az idolizált Nathan Fawles is az egyik kulcsszereplőjét jelenti.

És hogy miért írom azt, hogy Guillaume Musso hozza a megszokott színvonalat? Mert letehetetlennek bizonyult ez a regénye is, csak úgy, mint az összes többi. A Holnappal ismerkedtem meg vele, majd rövid időn belül végigolvastam az összes többit, azóta pedig tűkön ülve várom a jövőbeli megjelenéseket.

A helyszín ezúttal egy idillinek tűnő sziget, illetve hasonlóan megjósolhatatlan csavarokat kapunk, így az olvasónak esélye sincs arra, hogy megtippelje a végkimenetelt. Az külön tetszett, hogy az egyik ilyen csavar tényét az egyik oldalon letagadja, majd a következőn bekövetkezik – a spoilerveszély miatt erről többet nem mondhatok.

Úgy gondolom, hogy akkor vedd kézbe a könyvet, ha van időd, hogy egy ültő helyedben végigolvasd, mert nekem is a dolgaim rovására ment, annyira nem tudtam várni a befejezéssel. Ha a szerzőtől olvasnál még, akár ez is remek kezdés lehet, de általában a Holnapot szoktam javasolni.

A krimi és a thriller rajongóinak remek olvasmány lehet – utóbbiból a borzongás nem olyan fokú, mint például Stephen King egyes írásai –, de ettől függetlenül a markában tartja az olvasót.

👉 még több könyves kontentet Instagramon és Facebookon találsz, ha pedig a mindennapjaimra vagy kíváncsi, van egy személyes Instám és egy YouTube-csatornám is – iratkozz fel, hogy ne maradj le az új videókról!