2020-05-12

Sally Rooney – Baráti ​beszélgetések

Sally Rooney – Baráti ​beszélgetések recenzió, kritika, könyves blog, vélemény, könyves vélemény
FÜLSZÖVEG: Frances hidegfejű, szenzitív fiatal nő, Dublinban tanul, írói pályáját építgeti. Legjobb barátnője a szépséges Bobbi, aki öntelt és hiú ember. Egyik este megismerkednek egy ismert fotóssal és egyre közelebb kerülnek hozzá. Frances be kell vallja magának, mennyire imponál neki az idősebb nő ízléses otthona és jóképű férje, Nick. Frances és a férfi flörtölni kezdenek, de kalandjuk, ami kezdetben szórakoztató csacskaságnak tűnik, később fájdalmas érzésekhez vezet...

A Baráti beszélgetések hibátlanul megkomponált, csalafinta humorú történet a fiatalok életének veszélyes pillanatairól, hiteles érzéseikről. Rooney regényében feltárja, milyen bonyodalmakat szülhet a nők közötti barátság.



INFORMÁCIÓ:
Kiadó: 21. Század Kiadó
Oldalak száma: 301
Borító: KEMÉNYTÁBLA, VÉDŐBORÍTÓ
Súly: 464 g
ISBN: 9786155915741
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2020
Sorozat: 21. SZÁZAD KULT KÖNYVEK
Fordító: Dudik Annamária Éva

SZERINTEM: Sally Rooney a Normális emberekkel már belopta magát a szívembe, és ezzel a történettel sem okozott csalódást: azt kell mondanom, hogy tetszett, és nem igazán tudom eldönteni, hogy melyik regény a jobb. De szerintem nem is muszáj választani, igaz?

A Baráti beszélgetések színhelye is Dublin, a főszereplők pedig egyetemista korú, útkereső fiatalok, akik nem igazán tapasztaltak, és nem feltétlenül tudják, hogy mit akarnak az életben hosszú távon. A főszereplő, Frances írónak készül, és sokszor olyan érzésem volt a könyv olvasása során, mintha ezek a bonyodalmak pont azt segítenék elő, hogy minél többet tapasztaljon, hogy annál jobb íróvá válhasson.

Mert a Baráti beszélgetések egyik kulcsfontosságú része a viszony, melybe Nickkel kezd: a férfi nem csak idősebb, hanem házas is, ráadásul igen pocsékul titkolják, hogy több van köztük puszta kölcsönös kedvelésnél. Ez a viszony pedig számomra pont az a része volt a könyvnek, amivel nem tudtam mit kezdeni, mert túl sok kérdés foglalkoztatott vele kapcsolatban. Elsősorban leszögezném, hogy nem ártom bele mások dolgába magam, így inkább érdeklődve olvastam ezeket az oldalakat, talán túl kíváncsi is voltam, hogy mi lesz a szereplők sorsa, ugyanakkor mostanában azt érzem, hogy a megcsalás mintha elindult volna egy olyan úton, hogy mintha mégsem lenne olyan rossz, amilyen. Úgy érzem, hogy mostanában romantizáljuk, holott számomra túl komoly dolgokról van szó, és azok félvállról való vételéről.

Olvasás közben ugyan nem ezen töprengtem, de miután befejeztem a könyvet, és úgy összességében gondolkodtam róla, akkor éreztem azt, hogy morálisan ez túl sok (nekem legalábbis). Talán túl sok ilyen kötet került a kezembe mostanában, vagy talán más oka van, de egészen egyszerűen zavar, mindezt úgy írom, hogy a könyv olvasása közben kevésbé kattogtam ezen, és valószínűleg a nálam lazábban gondolkodó olvasóknak ez fel sem fog tűnni.

Sally Rooney – Baráti ​beszélgetések kép a szerzőről
Forrás: The Telegraph
Viszont ezzel ellentétben olyan érzésem volt a Baráti beszélgetésekkel kapcsolatban, hogy azokat a merev berögződéseket igyekszik picit lazítani, amik egyébként is lazultak az elmúlt jó néhány évtized alatt, mégpedig a szabad szerelem és a szabad szexualitás témakörében, ugyanis Frances és Bobbi két nő, két barátnő, akik a történet kezdete előtt egy párt alkottak, a Baráti beszélgetések cselekménye alatt pedig lakótársak is egy ideig. Vagy legalábbis hasonló lehet talán a motivációja a szerzőnek, ugyanis a szerelmi sokszögben is olyan lazasággal és könnyedséggel veszik a szereplők azt, hogy ki kivel és hogyan, hogy magamban erre jutottam.

A regény több komolyabb témát is érint, viszont összességében számomra egyik sem volt lesúlytó erejű, pontosan amiatt, mert egyikben sem mélyedt el igazán, a könyvet pedig úgy esett jól olvasni, hogy sodródtam a cselekmény lendületével, és nem álltam meg gondolkodni, hogy egy-egy monológ vajon mire utalhat. Talán egyszer egy második olvasásra lassabban, megfontoltabban olvasom, viszont most így esett jól, és a nagy összkép volt az, ami beszippantott. Mielőtt elkezdtem volna, többen mondták, hogy ez még inkább együltőhelyedben olvasós, mint a Normális emberek, és tényleg ezt éreztem.

Ajánlom azoknak, akik szerették a Normális embereket, és ajánlom azoknak is, akik ha még nem ismerik Sally Rooney munkásságát, mégis kedvelik az életen elmélkedős regényeket, ahol a főszereplő fiatal, és még bőven a szárnypróbálgatós időszakát éli, mindezt pedig szépen megírt stílusban papírra vetve.

👉 még több könyves kontentet Instagramon és Facebookon találsz, ha pedig a mindennapjaimra vagy kíváncsi, van egy személyes Instám és egy YouTube-csatornám is – iratkozz fel, hogy ne maradj le az új videókról!
👉 Ha szeretnéd, és tudod támogatni amit csinálok, hívj meg egy kávéra a Patreonon keresztül 💗




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése