2020-06-25

Richard H. Pitcairn & Susan Hubble Pitcairn – Kutyák ​és macskák természetes egészsége [Átfogó útmutató gazdiknak]

Richard H. Pitcairn & Susan Hubble Pitcairn – Kutyák ​és macskák természetes egészsége [Átfogó útmutató gazdiknak]  könyves vélemény, könyvkritika, recenzió, könyves blog, könyves kedvcsináló
FÜLSZÖVEG: Az állatok számára természetes életmódot szem előtt tartó Pitcairn házaspár neve már régen összefonódott a holisztikus állatgyógyászattal, és a mai napig a mozgalom éllovasaiként tartják őket számon. A Kutyák és macskák természetes egészsége című kézikönyvük világszerte nyújt biztos támpontot a gazdiknak, akik fontosnak tartják négylábú kedvenceik biztonságát és jólétét. A vadonatúj, átdolgozott kiadásban az alapvető állattartási ismeretek mellett megtalálhatók az élelmiszerek összetételét vizsgáló, áttörést jelentő kutatások eredményei is. A magas tápértékű, húsos és alternatívát jelentő hús nélküli receptek segítségével mi magunk is egészséges étrendet állíthatunk össze négylábú barátainknak.

Külön érdekessége a könyvnek, hogy az illusztrációkat Susan Hubble Pitcairn készítette, aki költő és díjnyertes illusztrációiról ismert festőművész. A szenvedéllyel és elkötelezettséggel összeállított kötet nélkülözhetetlen, ha a lehető legegészségesebb és legboldogabb életet igyekszünk biztosítani szeretett állatainknak.


Ez a könyv egy igazi kincs a világ minden állatbarátjának.
Allen Schoen állatorvos, író

Modern kutatások, innovatív gondolatok - nélkülözhetetlen forrás gazdiknak és állatorvosoknak egyaránt. Hálásak lehetünk a Pitcairn házaspár bátorságáért és útmutatásáért.
Jan Allegretti állatorvos, író

INFORMÁCIÓ:
Kiadó:PARTVONAL
Oldalak száma:528
Borító:KARTONÁLT
Súly:730 g
ISBN:9786155783845
Nyelv:MAGYAR
Kiadás éve:2019
Illusztráció:NÉHÁNY KÉP
Fordító:Dörgés János

SZERINTEM: Aki valamennyire ismer, tudja, hogy a macskáim egészsége és jóléte nálam központi kérdés: ami akár csak 10-20 éve még "macska, nem lesz semmi baja" vélemény alá esett, ezek jelenleg nálam talán a ló másik oldalára billentek át. Nem mindegy, hogy mit esznek, hogy hogyan érek hozzájuk (például piszkos kézzel nem), és igen, képes vagyok egy új könyvre esetleg nemet mondani, de ha cicajátékról van szó, akkor annak a szegény egy új könyv árának a sokszorosát képes vagyok elverni, mondván a cicáknak lesz és punktum. Szóval mondhatjuk, hogy macskabolond vagyok, ez a könyv pedig pont kapóra jött volna ehhez, hogy tökéletesítsem a gondoskodást velük kapcsolatban, ha közben a józan eszem nem mondatta volna velem azt, hogy jesszus, ez mi?

Mert bizony amennyire remekül hangzik ennek a könyvnek a koncepciója, akkora csalódás volt. Elsősorban a kutyákra koncentrál, a macskák amolyan hát, akkor írjunk róluk is néhány sort érzéssel kaptak szerepet benne, amivel addig nem lett volna nagy bajom, amíg kielégíti a kíváncsiságom, és tud új információkat adni arról, hogy hogyan etethetem és nevelhetem egészségesebbnek, kiegyensúlyozottnak a macskáimat. (Itt most a barátaim szerintem a szemüket forgatják, kiegyensúlyozott, ez bolond, annak a két macskának jobb dolga van, mint a kétlábúak 90%-ának.)

Az étel/eledel nálam egy markáns pont: már a nulladik napon megtanultam, hogy az agyonreklámozott cicakaja a legnagyobb szemét, amivel soha, semmilyen körülmények között ne etesd a macskád; az első pár hetem azzal telt, hogy a boltokban bogarásztam az összes macskakaja csomagolását és összetevőit, és olyan márkák után kutattam, ami azért nem arany áron van, de nem is 3% húst tartalmaz a csirkés menünek eladott eledel. Ezeket a dilemmákat a házi koszt ki tudja váltani, a barf (nyers) etetést ezzel szemben viszonylag gyorsan elvetettem, majd pár hónapra rá a vegán piacon nevetgéltem, hogy vegán macskakaja, ugyanmár, meg ne már. Aztán a Pitcairn házaspár a könyvében felvezeti viszonylag hosszan, hogy nem csak a háziállatok, de az emberek világában is mennyi a szennyeződés, lépten-nyomon lesnek ránk a kis nyamvadékok, és ha csak csapvizet akarnál inni, az is veszélyes. Sőt, kiderült, hogy mi emberek annyi szennyezőanyagot raktároztunk el magunkban, hogy ha kannibalizmusra adnánk a fejünket, nem érné meg, mert egyáltalán nem lenne egszséges, és nagyjából ez a helyzet az állatok húsával is.

A viszonylag hosszú saját felvezetőmmel pedig arra akartam kilyukadni, hogy nagyon durván belerohantam egy olyan könyvbe, ami a kutyák és macskák vegán etetését pártolja, én, aki szerint minden ember egyen azt és úgy, ahogy neki jól esik, de a macskáimat a világért nem fosztanám meg sem a csirkemelltől, sem a tonhaltól (utóbbit elég csak kimondanom, és a kövön csúszva érkeznek 10 másodpercen belül, bárhol is voltak előtte, akár mély álomban is). Ezt azért kiegészíteném azzal, hogy ha a hús mellett zöldségeket is kapnak, azzal nincs problémám – itt pedig értelmet is nyerhetett volna a könyv, csak hogy a következő probléma az volt, mint ami az emberi szakácskönyvek nagy részével: gyakorlatilag beszerezhetetlen hozzávalókat ír mindegyik recepthez, és itt adtam fel az etetési részt (plusz egy vegán tápot is emleget, amit én pl. üzletben még nem láttam itthon).


A könyvvel a másik nagy problémám az volt, hogy a gyógyszerek, oltások, és az orvos helyett a homeopátiát részesíti előnyben. Van egy gyógyszertári asszisztensi végzettségem, ahol tanultam én is ezekről, ugyanakkor ellenpéldát is hoztak, hogy tulajdonképpen nem ér semmit, és placebo az egész – én is ezen a nézőponton vagyok, ha bajom van, akkor eszembe sem jutna ilyesmivel szórakozni, ahogyan ha a macskáim betegek, akkor sem fordulna meg a fejemben, hogy gyógyszer helyett ilyesmit adjak nekik, mert egyszerűen humbug és placebo az egész véleményem szerint. Nyilván nem gyógyszerezem magam feleslegesen, de ha gond van, akkor ez egy szükséges rossz, ami kell, és ami sokszor segít.

Mivel markáns véleményem van sok dologról, ezért a Kutyák ​és macskák természetes egészsége nem igazán nekem íródott, mert noha igyekszem nyitott lenni akár a természetes gyógymódokra is, de ez a könyv egyszerűen nem kompatibilis az én felfogásommal. Sokszor egyébként olyan érzésem volt, ahogy olvastam, hogy inkább ijesztgetni akar, főleg a legeleje, ahol még a háziállatokról nem is esett szó.

Hogy miért lehet hasznos? Tágíthatja az arra vevők nézőpontját, sok olyan dologgal találkoztam benne, amik már máshonnan ismerősek voltak (például hogy nem szabad kiműttetni a cicák karmait), vagy egészen egyszerűen a kutyás gazdiknak több információval szolgál. Összességében azt gondolom, hogy olvassatok bele a könyvbe, és az alapján mérlegeljetek, hogy nektek ezek az elvek és nézőpontok mennyire férnek bele: ha hasonlóan gondolkodtok, mint én, akkor lehet, hogy egyáltalán, de ha nálam szabadabban értelmezitek a dolgokat, akkor valószínűleg hasznos és informatív olvasmány lesz.

A kinek ajánlanám részben írhatnám azt, hogy azoknak, akik egyrészt vegánok, és az állataikat is eme elvek szeretnék tartani, de azok a kedvencek, akiknek valamilyen tápanyag allergiája van is hasznos lehet ez a könyv: ugyan sok gyakorlatilag beszerezhetetlen hozzávalót írnak a recepteknél, de ugyanakkor táblázatban nagyon jól felsorolják, hogy a kutyáknak és a macskáknak mik azok a gyümölcsök, zöldségek, és egyéb ételek, amik adhatóak, és amiket nem szabad, mert mérgező. Elsősorban azoknak a gazdiknak ajánlanám, akik tényleg nyitottak a holisztikus és teljesen természetes állattartásra és gyógymódokra, és azoknak ajánlanám még figyelmébe, akiknek kevésbé határozott elképzeléseik vannak a hogyan és mitről, mint nekem.

Ha pedig az állattartás hogyanjai kevésbé érdekelnek, ajánlom az Egy kisállatrendelő hétköznapjai című könyvet, amiben a szerző inkább a történetekre helyezi a hangsúlyt humoros és edukatív szemszögből.

👉 még több könyves kontentet Instagramon és Facebookon találsz, ha pedig a mindennapjaimra vagy kíváncsi, van egy személyes Instám és egy YouTube-csatornám is – iratkozz fel, hogy ne maradj le az új videókról!
👉 Ha szeretnéd, és tudod támogatni amit csinálok, hívj meg egy kávéra a Patreonon keresztül 💗




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése