2020-06-30

Lucinda Riley – Gyöngynővér (A hét nővér 4.)

Lucinda Riley – Gyöngynővér (A hét nővér 4.) könyves vélemény, könyvkritika, recenzió, könyves blog, könyves kedvcsináló, György Tekla, Tekla Könyvei
FÜLSZÖVEG: Celaeno D'Apliese, azaz CeCe az egyik testvérétől értesül a nevelőapja haláláról. A nővéreivel a Genfi-tó partján magasodó, gyermekkori otthonukban gyűlnek össze, hogy megemlékezzenek szeretett apjukról, és meghallgassák a végrendeletét. A különc milliárdos, Pa Salt mindnyájuknak egy különleges tárgyat meg egy levelet hagyott örökül, és ennek segítségével, ha a lányok úgy döntenek, közelebb kerülhetnek a valódi gyökereikhez.

Az örökké nyugtalan CeCe számára az útkeresés fájdalmas tapasztalással indul. Azzal, hogy a nővére, Csillag követte az apjuk által hátrahagyott nyomot, és megtalálta az új családját, a kettejük közti szoros kötelék mintha semmivé foszlana - és ezzel együtt olybá tűnik, hogy az ő lényének egy része is odaveszik. Csak egy fekete-fehér fényképbe és egy névbe tud kapaszkodni, amikor hosszú útra indul, hogy előbb Thaiföldre érve egy titokzatos idegennel ismerkedjen meg, majd Ausztrália festői, mégis nemegyszer kietlen vidékein megtapasztalja mindazt, amire ez idáig olyannyira vágyott: a valakihez, a valamihez tartozás érzését. Meglehet, hogy az örök utazó végül otthonra lel a vörös föld országában?

Lucinda Riley sorozatának negyedik kötetében egy évtizedeken és megannyi helyszínen átívelő nyomozás történetét meséli el. A letehetetlen családregény e kötetbeli főszereplője nemcsak a származásával kapcsolatos kérdésekre találja meg a választ, hanem kénytelen lesz azt is belátni: ahhoz, hogy teljes értékű életet élhessen, és rájöhessen, ki is ő valójában, szembe kell néznie a félelmeivel. Az önmagára találás útja pedig nem egy meglepő fordulatot tartogat számára.

INFORMÁCIÓ:
Kiadó: GENERAL PRESS KIADÓ
Oldalak száma: 552
Borító: FÜLES, KARTONÁLT
Súly:470 g
ISBN: 9789634521068
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2019
Fordító: Szigeti Judit

SZERINTEM: Amennyire tartottam ettől a kötettől, annyira tetszett CeCe története – őt magamban csak elnoymó nővérnek "becéztem" –, viszont akkora fejlődésen ment keresztül, hogy csak kapkodtam a fejem, az ősei története pedig nem csak szívszorító, hanem nagyon érdekes is volt a messzi Ausztráliában az 1900-as évek elejéről.

Ráadásul talán ennek a kötetnek a legtalálóbb a címe is – igaz, mindegyik passzol, de számomra a Gyöngynővér a leg, noha tudom, a cím és a borító másodlagos tulajdonságok egy könyvnél, főleg ha az ember kézbe is veszi.

Szóval CeCe volt eddig az a testvér, aki a legantipatikusabb volt, gyakorlatilag elnyomta Csillagot, amikor pedig szegény lány "szabadulni" próbált, akkor brutális érzelmi zsarolást csinált. Ha azt mondom, hogy nem szimpatikus, akkor ezek után azt hiszem, érthető. Bevallom, olvasgattam kritikákat előtte (csak egy picit, hogy egyáltalán ne befolyásoljanak), és többen írták, hogy ne ítélj elsőre, és láss a dolgok mögé, de szerintem ez sem magyarázat erre a szituációra, noha tényleg nagyon szép karakterfejlődést követhetünk végig, és ez volt az, ami enyhített a szimpátia hiányán.

A szeretet egyszerre a legönzőbb és legönzetlenebb érzelem a világon, Celaeno, és ezt a két arcát nem lehet szétválasztani.

Valamilyen szinten meg tudom érteni CeCét így olvasás után, hiszen a valahová tartozás élménye szerintem nagyon fontos mindenkinek, de ha tisztában vagy vele, hogy örökbefogadtak, akkor ez módosulhat, főleg felnőttként, amikor a nővérek a szélrózsa minden irányába szóródtak szét a nagyvilágban. A Gyöngynővér egyébként azért is érdekes, és azért is lóg ki egy kicsit a sorból, mert viszonylag hosszas előutazással jut el CeCe Ausztráliába, előtte ugyanis Thaiföldön is eltölt néhány hetet, ahol megismerkedik egy fiatalemberrel, aki nagy hatással lesz rá. Tulajdonképpen ez az ismertség egy szép keretet ad a történetnek, mert a regény végén visszatér a szerző hozzá, és pontot tesznek az i-re, avagy azokra a kérdésekre kapunk választ, amik nyitva maradtak a kötet elején.

A múltban egy Kitty nevű fiatal nőt követhetünk, aki egy skót lelkész lánya, és ugyan vele nem közlik, de gyakorlatilag férjhez menni küldik a messzi Ausztráliába, ahol a szerelem is rátalál. Andrew és Drummond, az ikerpár tűz és víz, ez pedig dilemma elé állítja Kittyt, noha ahogyan az Árnyéknővér bejegyzésében is írtam, az érzelmek egész életeket és jövőket változtathatnak meg, talán a Gyöngynővérben a legmarkánsabb ez a szál.

– Tudod mi az, ami megakadályozza az embert abban, hogy a legjobbat hozza ki magából?
(…)
– A félelem. Meg kell szabadulnod a félelemtől…

Az eddigi négy kötetben Kitty talán az, akinek a leginkább élveztem a történetét (a múltbéli szálat tekintve), és ebben lehetséges, hogy közrejátszott az is, hogy tényleg egy olyan országról, szokásokról, és alakulófélben lévő kultúráról szólt, ami európai szemmel lenyűgöző és sokunknak elérhetetlen messzeségben van. Ezek mellett úgy gondolom, hogy noha tbb erős női karaktert is felvonultat Lucinda Riley a sorozatban, Kitty volt az, aki igazán példaértékű lehet mindannyiunknak, nem csak a kitartása és az akaratereje miatt, hanem azért is, mert az érzelmi viharokat képes volt józan ésszel átvészelni.

Ebben a kötetben Camira, az őslakos szolgálólány volt a másik kedvenc karakterem, aki nem csak az éleslátásával, hanem az intuícióival is lenyűgözött, illetve a ragaszkodása az úrnőjéhez, aki nem csak őt, hanem a kislányát is megmentette, noha nem nézték jó szemmel. Korábban már említettem, hogy a Plejádok és a hét nővér, akikről a mi nővéreink is a nevüket kapták egyre közelebb kerülnek, és részben Camira az, aki többet elárul erről, részben pedig CeCe kap válaszokat, mert az őslakosok krében nagy tiszteletnek örvend ez a mítosz.

Tulajdonképpen tehát amennyire tartottam ettől a résztől, annyira nagyon tetszett, részben Kitty szála és élete, részben pedig az, ahogyan CeCe kinyílt, és tanult, ahogyan megváltoztatta ez az utazás. Direkt nem írok erről részletesebben, hiszen bármely információ azt hordozhatná magában, hogy mások élménye elveszik, de azt tudom most is mondani, hogy érdemes sorrendben olvasni a könyveket, és ha hasonlóan vélekedsz CeCéről, akkor se tarts a Gyöngynővér olvasásától, mert eddig talán a legnagyszerűbb kötete a sorozatnak.

Meg kell próbáljunk felelősséget vállalni azért, amít tettünk, de nem lehetünk felelősek, mások cselekedeteiért, amelyek futónövényként, alattomosan fonják körbe a sorsunkat. A világon minden, mindennel összefügg.

Ugyanakkor most kezdett körvonalazódni számomra, hogy az eddigi nővérek mind "balkézről" születtek, általában neves családokba, és szerintem ez a pont a későbbiekben még fontos lehet, ugyanis a szerző most írja a hetedik kötetet, amiben remélem, hogy ezekre a dolgokra fény derül. Pa Salt, a nővérek örökbefogadó apja pedig biztos, hogy nem csak jókor volt jó helyen, biztosra veszem, hogy lesz majd egy-két szájtátós csavar, ha kiderül.

Azt hiszem, inkább a női olvasóknak ajánlanám a sorozatot, ha kedveled a romantikát, akkor sem csalódsz, ha pedig annyira nem hoz lázba, akkor nem lesz zavaró az a mennyiség, ami Lucinda Riley sorozatában jelen van, ellenben minden kötettel egy igazán érdekes és izgalmas történelmi utazásra csábít, ráadásul morálisan is elgondolkodtató formában. Nem utolsó sorban pedig azt hiszem mindegyik könyv nagy kérdése, hogy ha nem ragadnának el az érzelmeink, mennyivel másképp alakulna az élet!


A hét nővér-sorozat kötetei:

  1. Lucinda Riley: A hét nővér
  2. Lucinda Riley: Viharnővér
  3. Lucinda Riley: Árnyéknővér 
  4. Lucinda Riley: Gyöngynővér 
  5. Lucinda Riley: Holdnővér 
  6. Lucinda Riley: Napnővér
👉 még több könyves kontentet Instagramon és Facebookon találsz, ha pedig a mindennapjaimra vagy kíváncsi, van egy személyes Instám és egy YouTube-csatornám is – iratkozz fel, hogy ne maradj le az új videókról!
👉 Ha szeretnéd, és tudod támogatni amit csinálok, hívj meg egy kávéra a Patreonon keresztül 💗



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése