2020-06-25

Margaret Atwood – Az ​ehető nő

Margaret Atwood – Az ​ehető nő könyves vélemény, könyvkritika, recenzió, könyves blog, könyves kedvcsináló
FÜLSZÖVEG: Marian nem akar mást, csak normális életet, és ehhez szinte mindene meg is van: állása egy piackutató cégnél, barátnőjével közösen bérelt lakás, és Peter, aki kissé unalmas, ám megbízható társ. Amikor a férfi megkéri a kezét, Marian családja és ismerősei legnagyobb örömére engedelmesen igent mond. De az eljegyzést követően a lányt különös gondolatok kerítik hatalmukba. Úgy érzi, mintha belső énje és a teste lassan elválna egymástól, és képtelen enni, hiszen ő maga is csak egy felfalni való áru...

Margaret Atwood első regényében már ott találjuk a kanadai szerző egész életművének kulcsmotívumát és központi témáját: a nők társadalmi helyzetének és lehetőségeinek együttérző vizsgálatát és értő kritikáját. Az 1969-ben megjelent történet sok tekintetben azóta sem vesztett aktualitásából. Az ehető nőt, az észak-amerikai feminista próza egyik megalapozó művét végre magyarul is kézbe vehetik az olvasók.

INFORMÁCIÓ:
Kiadó:JELENKOR KIADÓ KFT.
Oldalak száma:463
Borító:KEMÉNYTÁBLA, VÉDŐBORÍTÓ
Súly:530 g
ISBN:9789635180646
Nyelv:MAGYAR
Kiadás éve:2020
Fordító:Csonka Ágnes

SZERINTEM: Margaret Atwood különleges helyet foglal el a szívemben: amilyen döcögősen indult a kapcsolatunk, most annyira lelkes vagyok, amikor egy újonnan megjelent könyvét tarthatom a kezemben – nem volt ez másképp Az ehető nővel sem.

A videóimban is el szoktam mondani, hogy Atwood nem adja magát könnyen: a legtöbbször hangulat és kitartás kell ahhoz, hogy az ember a regényeit olvassa és élvezze. Talán már megszoktam, talán túl sokszor vagyok olyan hangulatban, de pont emiatt mindig egy csodálatos utazás az, amikor ő vezet.

Az ehető nő talán a többi általam olvasott könyvéhez képest is lassabb és melankolikusabb volt, de amikor olvastam, pontosan ez tetszett benne, és ez ragadott annyira magával, és pont emiatt szeretem ezt a tényt vagy meglátást kiemelni, mert nem szeretném, hogy más egy rossz élmény miatt elkönyvelje negatívnak, hiszen a maga módján nagyon sokat adhat annak az olvasónak, aki nyitott és/vagy kitartó.

Mert Az ehető nő első blikkre egy iszonyatos lassú regény, ami mintha nem is szólna semmiről, csak egy fiatal nő nyavajgásáról, akinek semmi sem jó, aki sodródik az árral, pedig mennyire szépen van megírva az a szenvedésnek tűnő útkeresés, amin nagyjából mindannyian keresztülmegyünk a huszas éveinkben. Noha a regény az 1960-as években íródott, és sok olyan részlet van benne, ami ma már elképzelhetetlen lenne (gondoljunk csak arra, hogy a házinéni rossz szemmel nézi, ha férfi megy fel éjszakára a hölgyekhez), ugyanakkor talán nem is lehetne aktuálisabb a mondandója. Ki vagyok én? Hol a helyem a világban? Muszáj engedni a társadalmi konvencióknak és nyomásnak? Mert amíg felnőtt egy generáció úgy, hogy ha voltak is ilyen gondolatai, nem valósíthatták meg önmagukat, addig mi (az én korosztályom) ennek a generációnak a gyerekei vagyunk, akikből az lehet, amit csak szeretnénk, és sokszor ez a szabadság rémítő. Ez az eltolódás pedig elgondolkodtató: amikor a regény született, a szerző az előszóban említi, hogy botrányosnak számított, ma már egyáltalán nem az, no de ha már eltolódás, erről eszembe jutott az Örökölt sors, ahol Orvos-Tóth Noémi hasonló dolgokról ír, érdemes kézbe venni azt a kötetet is.

Ugyan én alapvetően úgy olvasok, hogy inkább magára a történetre figyelek, de Az ehető nőben még így is sok helyen felvillantak bizonyos szimbólumok. Nyilvánvalóan aki úgy olvassa, hogy ezeket keresi és elemzi, sokkal többet fedezhet fel benne, de így is szembeötlő, ahogyan a feminizmus, a konzervativizmus, és némileg a hippimozgalom is alakot ölt a szereplőkön keresztül, na meg a főszereplő, Marian környezete is beszédes: ugyan Atwood itt gondolom a hangulatra próbált ráerősíteni, de remekül magamra ismertem, nálam is annál nagyobb a káosz az életteremben, minél inkább azt érzem, hogy összecsapnak a fejem felett a képzeletbeli hullámok.

Tudjátok, én nem irodalmi elemzést írok, hanem véleményt, és ahogy fentebb említettem, nem elemezve olvasok, hanem a magam szórakoztatására, de pont ez a regény gondolkodtatott el, hogy érdemes lenne így újraolvasni, nem a történetre, hanem a szimbolika összetettségére figyelve. Már említettem korábban, hogy Sally Rooney Normális emberek című kötetéhez tudom hasonlítani, és ebből a szempontból azt hiszem az a könyv is megérne egy újraolvasást, hiszen szintén a látszólag nem szól semmiről, de mégis letehetetlen és túl sokan érzünk vele sorsközösséget kategória.

Elsősorban azoknak ajánlom Az ehető nőt, akik már olvastak a szerzőtől, és tudják mire számítsanak, másodsorban pedig azoknak, akik rajongtak a Normális emberekért, és szívesen olvasnának hasonló témában. Első Atwood-regénynek nem vagyok biztos benne, hogy jó választás lehet, hacsak nem olyan veszi kézbe, aki szereti a lassabb cselekményeket, és rajong a szimbólumokért.

Margaret Atwood pedig továbbra is egy zseni, akinek külön helye van a szívemben, szóval alig várom a többi regényét is. Ha a többi általam olvasott kötetéről is olvasnátok, ezekről találtok ajánlót: A szolgálólány meséje, Testamentumok, Guvat és Gazella, Az özönvíz éve, A vak bérgyilkos, Alias Grace.

👉 még több könyves kontentet Instagramon és Facebookon találsz, ha pedig a mindennapjaimra vagy kíváncsi, van egy személyes Instám és egy YouTube-csatornám is – iratkozz fel, hogy ne maradj le az új videókról!
👉 Ha szeretnéd, és tudod támogatni amit csinálok, hívj meg egy kávéra a Patreonon keresztül 💗




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése